Néhány hét alatt gyökeresen megváltozott a gazdasági környezet: a februári kamatcsökkentés után még a lazítás folytatására számított a piac, ám a közel-keleti konfliktus, az emelkedő energiaárak és a gyengülő forint miatt hirtelen felerősödtek az inflációs kockázatok. Ebben a bizonytalan helyzetben ült össze a Monetáris Tanács, amely végül kedden nem változtatott az alapkamaton, és 6,25 százalékon tartotta azt, jelezve, hogy a jegybank egyelőre kivár a gyorsan változó környezetben. Varga Mihály jegybankelnök a döntést követő sajtótájékoztatón jelezte, hogy az áremelkedés üteme márciustól a magasabb energiaárak begyűrűzése következtében emelkedni kezd, amit azonban átmenetileg tompít az üzemanyagokra bevezetett védett ár hatása.

A közel-keleti konfliktus néhány hét leforgása alatt gyökeresen átírta a magyar gazdaság rövid távú kilátásait. Ami február végén még a fokozatos enyhülés és a kamatcsökkentések időszakának ígéretét hordozta, az mára bizonytalansággá és újra erősödő inflációs kockázatokká alakult.

A forint gyengülése és az energiaárak hirtelen emelkedése ismét nyomás alá helyezte a gazdaságot, miközben a pénzpiacok gyorsan reagáltak a geopolitikai feszültségek eszkalálódására.

Pedig nem is olyan régen még egészen más narratíva uralta a kilátásokat: a csökkenő infláció, a stabilizálódó árfolyam és a februári kamatcsökkentés kiegyensúlyozottabb pályát vetített előre. Azóta azonban szinte minden megváltozott.

Újra kellett írni az optimista forgatókönyveket

A közel-keleti háború nemcsak rövid távú sokkot okozott, hanem az inflációs várakozásokat is felfelé tolta, ezzel pedig új helyzet elé állította a monetáris politikát. A korábban szinte biztosra vett további kamatcsökkentések eltűntek a napirendről, és már a szigorítás lehetősége sem tűnik elképzelhetetlennek.

Mindezek fényében különösen beszédes a jegybank legfrissebb döntése: a Monetáris Tanács keddi ülésén végül a kivárás mellett döntött. A Magyar Nemzeti Bank ezúttal nem változtatott az alapkamaton, amely továbbra is 6,25 százalékon maradt. A mostani döntés így azt üzeni, hogy a jegybank egyelőre nem kíván további kockázatot vállalni, és inkább időt hagy a piaci folyamatok tisztulására. A részletekről 15 órakor számolt be a sajtó képviselői előtt Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

Emberek gyűlnek össze egy földbe csapódott rakéta maradványai körül Ciszjordániában 2026. március 24-én Fotó: Mohamad Torokman / Reuters

Háború, dráguló energia, óvatos jegybank

A jegybankelnök arról beszélt, hogy az elmúlt hetek geopolitikai sokkja alapjaiban írta át a kilátásokat. Az iráni konfliktus nyomán az olaj ára megközelítette a 120 dollárt, az európai gázárak pedig több mint 70 százalékkal emelkedtek.

Varga Mihály szerint ez érdemben emeli a globális inflációs kockázatokat.

A nagy jegybankok közben kivárnak, ami szintén óvatosságra int. Az MNB ebből azt a következtetést vonta le, hogy most nem fér bele egy gyorsabb kamatcsökkentési ciklus.

A jegybankelnök hangsúlyozta, hogy a devizapiaci stabilitás kulcskérdés lett. Ennek érdekében a jegybank már extra devizalikviditást is biztosít az energiaimporthoz. A cél az, hogy turbulens helyzetben se boruljon fel a piac.

Nő a gazdaság, de nem egyenletesen

Varga Mihály szerint a magyar gazdaság továbbra is kettős képet mutat. A növekedést főként a lakossági fogyasztás húzza, miközben a beruházások és az export gyengébb. A kiskereskedelem bővül, az ipar viszont visszafogott.

A jegybank úgy látja, hogy idén is a fogyasztás marad a fő motor, amit a reálbérek és a kormányzati intézkedések támogatnak.

Ugyanakkor a magas energiaárak a külső keresletet visszafoghatják. A korábbi nagyberuházások viszont segíthetik az exportot.

A jegybank előrejelzése szerint 2026-ban 1,7 százalékos növekedés jöhet.

A gazdaság 2027-ben 3,0 százalékkal, 2028-ban pedig 2,9 százalékkal emelkedhet.

Ezután gyorsulhat a gazdaság, de a kockázatok továbbra is lefelé mutatnak. Az élénkülés így törékeny maradhat.

Jön vissza az infláció, csak idő kérdése

Bár februárban alacsony volt az infláció, a jegybank nem dől hátra. Varga Mihály szerint az 1,4 százalékos adatot főként átmeneti tényezők húzták le.

Az energiaárak emelkedése viszont hamarosan begyűrűzik.

„Az áremelkedés üteme márciustól a magasabb energiaárak begyűrűzése következtében emelkedni kezd, amit azonban átmenetileg tompít az üzemanyagokra bevezetett védett ár hatása” – jelezte.

A jegybank úgy számol, hogy az infláció 2026 harmadik negyedévétől ismét a célsáv fölé kerül.

Tartósan csak 2027 második felében térhet vissza a célhoz. Idén átlagosan 3,8 százalékos inflációval számol az MNB. A jegybankelnök szerint a kockázatok inkább felfelé mutatnak. Ezért különösen fontos az inflációs várakozások horgonyzása.

Képünk illusztráció!
Fotó: Akos Stiller / Bloomberg / Getty Images Hungary

Kimondták: marad a szigor

A Monetáris Tanács 6,25 százalékon hagyta az alapkamatot. Varga Mihály szerint „a szigorú monetáris kondíciók fenntartása indokolt”.

A jegybank továbbra is pozitív reálkamatot tart fenn, óvatos és türelmes monetáris politikát ígérnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy ideig nem várható újabb kamatvágás.

Az MNB minden lépést az adatokhoz köt. A mostani üzenet az, hogy a jegybank kivár, és inkább a stabilitást védi, mintsem kockáztassa az infláció újbóli elszállását.

Varga szerint a mostani helyzet más, mint a 2022-es energiaválság idején, mert Magyarország erősebb fundamentumokkal rendelkezik most, acélosabb immunrendszerrel várja a kihívásokat.

Varga Mihály az Indexnek: Mutasson olyan országot, ahol ilyen inflációcsökkenés történt, mint Magyarországon!

Szabó Gyula, az Index gazdasági újsgáírója arra kérdezett rá, hogy a forint az elmúlt hónapban jelentősen gyengült, miközben a jegybank magas kamatszinttel próbálja stabilizálni az árfolyamot.

Varga Mihály erre azt mondta, hogy szerinte nem egyetlen időpillanat alapján kell értékelni a folyamatokat, hanem hosszabb távon. Úgy fogalmazott: „nem ebben a konkrét spotpillanatban kell ezeket elemezni, hanem egy időtartam alatt”, és szerinte az elmúlt egy évben a kamatpolitika egyértelműen működött.

Emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt még 410 forint körül volt az euró, ehhez képest most stabilabb helyzet alakult ki.

Hozzátette, hogy a jelenlegi árfolyam messze van a 2022-es extrém kilengésektől, és a jegybank tartalékai is erősebbek.

A jegybankelnök szerint a mostani volatilitás természetes piaci jelenség, amit nem lehet teljesen kiküszöbölni. „Azt ne várjuk el, hogy rögzítjük az árfolyamot” – mondta, utalva arra, hogy alapvetően a piac határozza meg a forint értékét.

Szerinte ugyanakkor a kamatszint hozzájárult ahhoz, hogy a mostani geopolitikai sokk kisebb kilengést okozzon, mint ha gyengébb szintről indult volna a forint.

A jegybank tehát úgy látja, hogy a monetáris politika védőhálót jelentett a devizapiacon. Összességében azt hangsúlyozta, hogy a forint stabilabb pályán van, még ha rövid távon ingadozik is.

A kérdés másik része az inflációra vonatkozott, különösen arra, hogy jelenleg a célsáv alatt van.

Varga Mihály ezt nem tekinti tartós állapotnak, és több átmeneti tényezővel magyarázta. Kiemelte, hogy az árstop jellegű intézkedések és a védett árak lefelé húzzák az inflációt, de ezek időben korlátozottak.

Szerinte ha ezek kifutnak, az infláció ismét emelkedni fog. Emellett az energiaárak emelkedése is felfelé mutató kockázat. A jegybankelnök hangsúlyozta, hogy a döntéshozatal továbbra is adatvezérelt.

Ugyanakkor kiemelte az elmúlt évek inflációs pályáját, és úgy fogalmazott:

„Mutasson nekem még egy olyan gazdaságot, ahol 25 százalék feletti inflációból 1,4 százalék lett. Díjat is adok érte, ha tud!”

Ezzel arra utalt, hogy a jegybank szerint a kamatpolitika kulcsszerepet játszott az infláció letörésében. A mostani alacsony inflációt tehát nem tartják végállapotnak, inkább egy átmeneti szakasznak. A jegybank szerint a következő időszakban ismét emelkedő pálya jöhet.

Nem követik, hanem kezelik a piacot

Kollégánk azt is felvetette, hogy a jegybank inkább követi a piaci folyamatokat, mintsem vezeti azokat.

Varga Mihály ezt visszautasította, és azt mondta, hogy a Monetáris Tanács mindig az adott helyzethez illeszkedő döntéseket hoz.

Emlékeztetett arra, hogy februárban sem egy új lazítási ciklust indítottak, hanem az akkori környezethez igazodtak. Hozzátette, hogy a mostani geopolitikai fordulatot előre nem lehetett látni.

A jegybankelnök szerint ezért is indokolt az óvatos, lépésről lépésre haladó megközelítés. Úgy fogalmazott, hogy „tényeket figyelembe véve döntünk ülésről ülésre”.

Szerinte ez nem követés, hanem felelős alkalmazkodás a gyorsan változó környezethez. A jegybank tehát nem egy előre kijelölt pályát követ, hanem folyamatosan reagál az adatokra.

(Borítókép: Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank [MNB] elnöke sajtótájékoztatót tart az MNB Monetáris Tanácsának kamatdöntő ülése után az MNB Teátrumában 2026. február 24-én. Fotó: Purger Tamás / MTI)

Forrás: Index

Az Európai Unió bértranszparencia-irányelvét 2026. június 7-ig kell átültetni a magyar jogrendbe, ami jelentős változásokat hozhat a vállalatok bérezési és HR-folyamataiban. A szabályozás célja a nemek közötti bérkülönbségek csökkentése az átláthatóbb bérrendszerek és a munkavállalói jogok erősítése révén. A legalább 100 főt foglalkoztató cégeknek rendszeresen jelenteniük kell majd a bérkülönbségeket, és indokolniuk kell az esetleges eltéréseket. A szakértők szerint a vállalatoknak már most el kell kezdeniük a felkészülést, mert a szükséges szervezeti és adatkezelési átalakítások időigényesek lehetnek.

Bár az uniós bértranszparencia-szabályozás több részlete még kidolgozás alatt áll, a vállalatok nem halogathatják tovább az arra való felkészülést. A sokrétű elvárások és a jelentős szervezeti érintettség miatt a cégeknek számos kihívást jelentő feladattal kell számolniuk a szabályok gyakorlati alkalmazásakor – hangzott el a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az EY közös szakmai eseményén. Leginkább az adatszolgáltatással, a határidőkkel és a szankciók mértékével kapcsolatos bizonytalanság aggasztja a rendezvényen megkérdezett szakembereket a helyszínen készült gyorsfelmérés alapján.

Az Európai Unió által 2023-ban elfogadott bértranszparencia-irányelvet 2026. június 7-ig kell átültetni a magyar jogrendbe.

A szabályozás célja, hogy egyenlő értékű munkáért a nők és a férfiak azonos mértékű díjazásban részesüljenek. Ezt a jogalkotók többek között a bérek átláthatóságának növelésével, a munkavállalói tájékozottság erősítésével és a jogérvényesítés megkönnyítésével kívánják elérni. Bár az irányelv keretrendszere ismert, számos gyakorlati kérdés – így a részletszabályok, az adatszolgáltatás pontos módja vagy az alkalmazás ütemezése – továbbra is nyitott, ami megnehezíti a cégek számára az időben történő felkészülést.

Rohamosan fogy az idő

Szinte minden szervezetet érint majd az új szabályozás, ugyanis az irányelv a köz- és a magánszférára egyaránt kiterjed, és minden munkavállalóra alkalmazandó, beleértve a vezetőket, a részmunkaidős és határozott idejű dolgozókat, valamint a kölcsönzött munkaerőt is. A szabályozás már a toborzási folyamatokra is hatással van, miközben átlátható bérstruktúrát, világos bérmegállapítási elveket és hozzáférhető információkat ír elő.

A legalább 100 főt foglalkoztató vállalatok számára kötelező lesz a nemek közötti bérkülönbségekről szóló jelentéstétel, első alkalommal 2027-ben, az előző évi adatok alapján. Amennyiben egy adott munkavállalói kategóriában a fizetések közötti eltérés meghaladja az 5 százalékot, és azt a munkáltató nem tudja objektív, nemi szempontból semleges kritériumokkal indokolni, valamint hat hónapon belül nem orvosolja, kötelező bérértékelési eljárás indul.

A bértranszparencia nem pusztán jogi megfelelési kérdés – hangsúlyozták az NGM Foglalkoztatási Szabályozási Főosztályának munkatársai a rendezvényen. A bérstruktúra, a szervezeti térkép, az adatkezelési gyakorlatok és a belső kommunikációs folyamatok felülvizsgálata idő- és erőforrás-igényes feladat, különösen a nagyobb szervezetek esetében. Azok a vállalatok, amelyek a végleges részletszabályokra várva halogatják a felkészülést, jelentős működési, jogi és reputációs kockázatot vállalnak – mutattak rá az EY szakértői is.

A bértranszparencia bevezetése nem pusztán egy jelentéstételi feladat a cégek számára, hiszen átfogó szervezeti átalakulást indokol az egyenlő és transzparens bérstruktúra, valamint a jelentéstételre vonatkozó elvárások következtében. A szabályok érvényesítésekor a legnagyobb kihívás a strukturált adatok előállítása mellett az, hogy a bérkülönbségek mögötti indoklás következetes, objektív és üzletileg is védhető legyen

– emelte ki Oláh Veronika, az EY munkatársa.

A rendezvényen részt vevő, mintegy 60 vállalat képviselői körében végzett, iránymutató gyorsfelmérés alapján a szabályozás részleteivel, többek között az adatszolgáltatással, a határidőkkel és a szankciók mértékével kapcsolatos bizonytalanság aggasztja leginkább a döntéshozókat. A munkavállalói csoportok kialakítása, illetve a különböző bérelemek és a bérszámítási metodológia meghatározása terén is komoly kihívást jelenthet a döntések objektív alátámasztása. Emellett a szigorú elvárások miatt megnövekedő adminisztrációs terhektől és a nem megfelelő adatkezelés mentén felmerülő jogi és reputációs kockázatoktól is tartanak a válaszadók.

A bérfeszültségek és a munkavállalók közötti belső konfliktusok kiéleződését is jelentős veszélyforrásnak tartják a helyszíni felmérés résztvevői, miközben sokak szerint a vezetők nincsenek felkészülve arra, hogy a változásokat hitelesen és magabiztosan képviseljék a szervezeten belül, illetve megfelelő magyarázatot adjanak az indokolt bérkülönbségre.

„Az idő rövidsége miatt komoly nehézségekre számítanak a cég- és a HR-vezetők, mert – bár az NGM munkatársai jelezték, hogy minimum implementáció a cél – egyelőre tisztázatlan szabályok vannak, a magyar jogszabály hiánya miatt. Korlátozott erőforrásokkal, akár jelentős szervezeti átalakulást is igénylő feladatok mellett kell megfelelniük egy rendkívül összetett, súlyos jogi és reputációs következményekkel is járó elvárásrendszernek. Ugyanakkor azok a vállalatok, amelyek időben elkezdik a felkészülést, a béradatok rendezését, a munkaköri struktúrák felülvizsgálatát, a szabályzatok frissítését, a belső kommunikációs alapok megteremtését, nemcsak a jogszabályi megfelelés kockázatait csökkenthetik, hanem hosszabb távon átlátható, fenntartható és versenyképes munkaköri, javadalmazási és HR operációs rendszert is kialakíthatnak” – mondta el Oláh Veronika.

Képünk illusztráció!
Fotó: Compassionate Eye Foundation/Her / Getty Images

Megmutatom, ha te is

A Profession.hu, mint Magyarország vezető toborzási és munkaerőpiaci megoldásokat kínáló platformja, valamint a PwC Magyarország, az üzleti, adó- és jogi tanácsadás, valamint könyvvizsgálat területén nemzetközi szinten is meghatározó cégcsoportja közös programot indított, hogy gyakorlatias módon támogassák a vállalatokat a bértranszparencia elvárásainak megértésében és alkalmazásában. A felek nemcsak kutatásokat végeznek, hanem közérthető anyagokat is közzétesznek, amelyek segítik a cégeket a felkészülésben, és hozzájárulnak a témával kapcsolatos tévhitek eloszlatásához. Emellett szakmai rendezvényeket is szerveznek, ahol megosztják tapasztalataikat, és lehetőséget teremtenek a nyílt párbeszédre.

Magyarországon egyelőre 17 százalék feletti a nemek közötti bérkülönbség.

Számos uniós rendelkezés írja elő a nemek közötti egyenlőséget, azonban az elméletet még nem igazán sikerült a gyakorlatba átültetni. EU-szinten a nők átlagosan közel 13 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak, ez az érték Magyarországon még magasabb, 17 százalék. Az EU bértranszparencia-direktívája (PTD) a közszférára és a versenyszférára is vonatkozik majd, emellett nemcsak az alapbért érinti, hanem kiterjed a teljes bérezési rendszerre, beleértve a bónuszokat és egyéb juttatásokat is.

„A Pay Transparency Direktívától azért várhatunk valódi változást, mert áthidalja az elmélet és a gyakorlat közötti hézagot: egyedülálló módon olyan konkrét előírásokat tartalmaz, amelyekkel ténylegesen beavatkozik a vállalatok bérezési gyakorlatába. Előírja az objektív szempontokon alapuló bérezési struktúra kialakítását, a bérezési rendszerek átláthatóságának növelését, az éves bérriportjelentést a nemek közötti bérszakadékról, és többletjogokat biztosít a munkavállalóknak az érdekeik hatékonyabb érvényesítése érdekében” – mutatott rá Gönczi Gyöngyi, a PwC Magyarország tanácsadási csapatának vezetője.

A köztudatban számos félreértés övezi a bérátláthatóság kérdését, sokan ugyanis azt hiszik, hogy a PTD miatt pár éven belül mindenki mindenhol egyéni szintű béradatokat fog látni. Ilyesmit az EU nem ír elő. A konkrét bérek közzététele helyett inkább az a cél, hogy az értékelési és bérezési folyamatok tiszták és egyértelműek legyenek, és ne hagyjanak teret a diszkriminációnak. A PwC friss kutatási eredményei is arra mutatnak, hogy a munkavállalók igénye sem feltétlenül az, hogy mindenki lássa mindenki bérét. Sokkal inkább az a fontos számukra, hogy tudják, a vezetőség milyen szempontok mentén dönt a bérezési kérdésekben, ám ezek jó néhány szervezetnél jelenleg homályosak.

A két cég együttműködése nemcsak edukációs célokat szolgál, hanem reagál a vállalatok körében tapasztalható bizonytalanságra is. Mivel a hazai jogszabály még nem jelent meg, sok szervezetnek nem egyértelmű, hogyan kezdjen hozzá a felkészüléshez. A közösségimédia-megjelenések, podcastok, videók, szakmai cikkek és tanulmányok mellett szervezett eseményekből felépülő kampány célja, hogy a cégek számára kapaszkodót nyújtson az EU-s irányelv alapján, amely már most is sok gyakorlati támpontot kínál a transzparens bérezési gyakorlat kialakításához.

Tévhitek

Az Eurostat adatai alapján 2023-ban az EU-ban a nemek közti bérszakadék átlagosan 12 százalék, Magyarországon pedig 17,8 százalék volt – sokat tehát nem javult a helyzet. Többek között ezért is hívták életre a nemek közötti bérkülönbség kezeléséről és a bérek átláthatóságának biztosításáról szóló uniós irányelvet. Bár a direktíva a nemi alapú bérdiszkrimináció csökkentésére fókuszáló eszköz, az egész munkaerőpiacra jelentős hatást gyakorol, hiszen ahhoz, hogy a cégek az említett kötelezettségeiknek eleget tegyenek, meg kell fogalmazniuk az egyes pozíciókhoz, szintekhez tartozó munkaköri elvárásokat, képességeket, valamint a béreket, bérsávokat is egy átfogó bérstruktúrában kell meghatározniuk.

A Profession.hu és a PwC Magyarország átfogó kutatásából kiderült, hogy a cégek 15,5 százaléka egyáltalán nem hallott még a bértranszparencia-irányelvről, és csak minden tizedik van tisztában annak részleteivel.

Pedig erre hamarosan mindenkinek szüksége lesz, ugyanis a vállalatokat jelentéstételi kötelezettség is terheli a nemek közti bérkülönbség kapcsán; első körben – 2027. június 7-ig – a legalább 100 főt foglalkoztató vállalatoknak kell nyilatkozniuk a vállalaton belüli bérkülönbségekről, amiben már a 2026-os adatokat is figyelembe kell venniük.

Képünk illusztráció!
Fotó: Maskot / Getty Images Hungary

„A cégek 75 százaléka azt mondta, hogy nem támogatná a bérek átláthatóságát: ennek elsődleges okaként tízből nyolc munkaadó a felmerülő feszültséget jelölte meg, 45 százalékuk a bérek megállapításának rugalmasságát félti, 38 százalékuk szerint pedig a béradatok nyilvánossága versenyhátrányt jelenthet a munkatársaik megtartásában. Meglepő, de a munkavállalók körében sem egyértelmű a támogatottság: 51 százalékuk ellenzi a bérek nyilvánosságát. Ők elsősorban magánügyként tekintenek a fizetésekre, és az átláthatóság bevezetésével a rosszindulatú folyosói pletykáktól, romló munkahelyi légkörtől tartanak leginkább” – fogalmazott Dencső Blanka, a Profession.hu piackutatási és termékfejlesztési szakértője.

A munkavállalók felé irányuló kötelezettségekkel is számolniuk kell a cégeknek: azontúl, hogy tájékoztatni kell őket az irányelvvel megszerzett többletjogaikról, biztosítani kell azt is, hogy tájékoztatást és érthető információkat kapjanak egyéni bérszintjükről és a velük azonos vagy egyenlő értékű munkát végzők átlagos bérszintjéről, nemek szerinti bontásban.

Ehhez kapcsolódik az egyik legnagyobb tévhit és félelem is: mostantól mindenki tudni fogja, hogy ki mennyit keres. A direktíva azonban nem egyéni béreket kér számon, hanem objektív, átlátható bérstruktúrát. A bérátláthatóság és a tájékoztatási kötelezettség nem azt jelenti, hogy közzé kell tenni név szerint a béreket. Egy olyan átlátható rendszer kiépítését ösztönzi, amiben a döntéshozók objektív, nemi szempontból semleges tényezők mentén (pl. felelősség, szaktudás, munkakörülmények) össze tudják hasonlítani és ezáltal hierarchiába rendezni a pozíciókat, annak érdekében, hogy a munkavállalók is láthassák, hogy az egyes munkaköri szintekhez milyen elvárások tartoznak. A bérek kapcsán pedig a munkavállalóknak ahhoz lesz joguk, hogy tájékozódjanak arról, hogy az ő bérük hol helyezkedik el a velük egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak átlagbéréhez képest, tehát egyéni béreket nem, csak összesített átlagokat fognak látni, azonban már ez is nagy előrelépés lesz a jelenlegi helyzethez képest

– mondta Gönczi Gyöngyi.

Félreértések és félelmek

A bértranszparencia-irányelv mentén a toborzás-kiválasztási folyamat is átalakul, ugyanis a cégek már nem kérdezhetnek rá a jelöltek aktuális vagy korábbi fizetéseire, azonban a direktíva előírásai szerint kötelességük lesz tájékoztatni az állásra pályázókat az adott pozícióban elérhető bérekről vagy bérsávokról még az állásinterjú előtt (vagy ha az nem lehetséges, akkor a munkaszerződés megkötése előtt), hogy biztosított legyen a díjazásról való megalapozott és átlátható tárgyalás.

A bérmegjelölés fontosságát az is alátámasztja, hogy a várható fizetési sávot megjelölő hirdetések esetén a munkavállalók több mint 75 százaléka a hirdetésekben feltüntetett bérinformációk alapján dönt a jelentkezés elküldéséről, azonban a cégek 57 százaléka még soha nem adott meg bért a hirdetéseiben, és csak 12 százalék mondta azt, hogy ezt rendszeresen megteszik.

Érezhető, hogy a hazai gyakorlat még nem kiforrott, de egyre több munkáltató ismeri fel a bérinformációk megadásában rejlő előnyöket. Míg 3–4 évvel ezelőtt a nulla felé közelített a hirdetésekben megjelenő fizetések százalékos aránya, ma már a kék galléros szegmensben körülbelül 40 százalékos arányról beszélünk, nagy átlagot tekintve pedig az álláshirdetések körülbelül 20 százalékában találunk bérmegjelölést. Tapasztalataink szerint a fizetések feltüntetése átlagosan 20–25 százalékkal több jelentkezőt hozhat, de vannak olyan szektorok, ahol ez akár az 50–60 százalékot is eléri

– emelte ki Tüzes Imre, a Profession.hu kereskedelmi igazgatója.

A felmérésből kiderült az is, hogy sok vállalat attól tart, hogy a béradatok nyilvánossága fluktuációt gerjeszt (37 százalék) és álláskeresésre ösztönöz (34 százalék), mert a dolgozók könnyebben hasonlíthatják össze a béreket, és feltételezhetik azt, hogy a piacon máshol jobban fizetnek. Ez a folyamat azonban megelőzhető a megfelelő munkavállalói edukációval és kommunikációval, ugyanis a munkavállalók bizonytalansága gyakran az információhiányból fakad: minden tizedik munkavállaló mondta azt, hogy számára összetett a bérezési rendszer és nem kapott megfelelő mennyiségű információt annak értelmezéséhez. Ha a vállalatok átláthatóvá teszik ezeket a struktúrákat, csökkenhet a dolgozók feszültsége és a félreértések gyakorisága is.

Felzárkózhatnak a nők

Bár az esélyegyenlőség irányába tett lépések világszerte láthatóak, a bérkülönbségek mögött több strukturális tényező áll: az eltérő karrierutak, az ágazati különbségek, a részmunkaidős foglalkoztatás aránya, valamint a gyermekvállalással összefüggő karrierszünetek. A szakértők egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet az úgynevezett „láthatatlan munka” szerepére is – vagyis a háztartási és gondozási feladatokra –, amelyek Európa-szerte továbbra is nagyobb arányban a nőkre hárulnak. Ezek a tényezők együtt befolyásolhatják a nők karrierlehetőségeit és hosszabb távon a keresetük alakulását is.

Képünk illusztráció!
Fotó: d3sign / Getty Images

A WHC szakértői szerint az átlátható bérrendszerek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vállalatok tudatosabban alakítsák ki javadalmazási struktúráikat és objektív, teljesítményalapú értékelési rendszereiket. A transzparencia segíthet abban, hogy a bérek meghatározása egyértelmű szakmai és teljesítménybeli szempontok alapján történjen.

A WHC-nál nem csupán megfigyelői, hanem aktív alakítói kívánunk lenni a piaci folyamatoknak, miközben saját működésünkkel kívánunk példát mutatni a teljes ágazat számára. Kultúránk egyik alapja, hogy a szakmai teljesítmény és az emberi értékek határozzák meg a karrierlehetőségeket, nem pedig a nemi hovatartozás vagy az élethelyzet. Ha egy vállalat világos elvek mentén működik, és következetesen ugyanazokat a szempontokat alkalmazza a bérezésben és az előmenetelben, az nemcsak a bérkülönbségek kezelésében segít, hanem erősíti a szervezeti bizalmat és a hosszú távú munkavállalói elkötelezettséget is

– hangsúlyozta Sáfrány Lilla, a WHC People and Culture vezetője.

A szervezet vallja, hogy a valódi egyenlőséghez elengedhetetlen a munka és a magánélet egészséges egyensúlyának támogatása. A vállalat olyan szervezeti kereteket alakít ki – legyen szó rugalmas munkavégzésről vagy támogató vállalati kultúráról –, amelyek segítik a munkavállalókat abban, hogy a szakmai és a magánéleti szerepeiket egyaránt fenntartható módon tudják összehangolni. Ez a szemlélet nemcsak a nők, hanem a teljes társadalom szempontjából is fontos, hiszen egy olyan munkaerőpiac kialakulását támogatja, ahol a szakmai teljesítmény és az élethelyzeti sokszínűség egymást erősítő tényezőkként jelennek meg.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)

Forrás: index.hu

1900 forintos magyar bor lett aranyérmes a világ egyik legrangosabb borversenyén! 15 ezer mintából választották ki.

A Berliner Wine Trophy a világ legnagyobb, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet által hitelesített borversenye. Az évente beküldött minták száma 14 és 20 ezer között szokott változni. Március 1-4. között zajlott a 2026-os verseny, ezen több magyar borászat is megmérettette magát.

A Grand Tokaj borászat három bora is díjat nyert a Berliner Wein Trophy 2026 versenyen.

• Terroir Selection Tokaji Aszú Szarvas 2013 – Nagyarany
• Tokaji Szamorodni édes Amethyst 2022 – Arany
• Tokaji Aszú 5 puttonyos 2022 – Arany

Kiemelendő a sorból Tokaji Szamorodni édes Amethyst 2022 tétel, ez ugyanis mindössze 1900 forintért vásárolható meg a boltban. Ennyi pénzért érdemes tenni egy próbát a friss aranyérmes tokaji szamorodni borral.

Címlapfotó: Giorgio Trovato / Unsplash

Forrás: vince.hu

Orbán Viktor hétfőn jelentette be, hogy a globális olajpiaci drágulás miatt a kormány ismét drasztikus lépésre szánta el magát és védett árat vezet be az értékesített üzemanyagokra. Azóta az is kiderült, milyen részletszabályok vonatkoznak az ársapkára, honnan látják el a piacot a szükséges üzemanyaggal, valamint milyen mechanizmusokkal próbálják elkerülni a 2022-es árstop idején tapasztalt ellátási zavarokat és benzinkút-csődhullámot.

Orbán Viktor hétfőn jelentette be, hogy a globális olajpiacon tapasztalható áremelkedés miatt beavatkozik a kormány, és védett árat, tehát

a gyakorlatban 595 forintos benzin, valamint 615 forintos dízel ársapkát vezet be az üzemanyagok árára.

A lépésről szóló rövid szóbeli tájékoztatást követően, a hétfő esti közlönyből kiderültek a "csomag" részletei is:

• milyen részletszabályok kapcsolódnak az ársapka alkalmazásához,
• milyen eszközökkel igyekeznek elkerülni a 2022-ben tapasztalt benzinkút-üzemeltetői csődhullámot, valamint hogy
• milyen forrásokból és milyen mechanizmusokon keresztül biztosítják a kutak számára a szükséges üzemanyag-ellátást.

Az előző hatósági árszabályozási időszakában sok vita folyt arról, hogy valójában mennyibe kerül az üzemanyag, és hogy ki viseli az árkorlátozás költségeit. A meghatározott kis- és nagykereskedelmi árszint - ami ráadásul 2022-ben egybeforrt - önmagában keveset mond, és nem derül ki, hogy milyen tételekből áll össze a literenként fizetett összeg.

Így néz ki a matek

A kedden, a védett ár témájában tartott kormányzati háttérbeszélgetés során kiemelték: a stratégiai készletek meghatározott áron történő felszabadítása nyomán - 352 millió liter benzin és 650 millió liter dízel - a nagykereskedők olcsóbban kapnak üzemanyagot a piaci árnál, így marad árrésük nekik és a kiskereskedőknek is.

A kormányzat döntése alapján a stratégiai készleteket biztosító a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ)

• nettó 251 forinton adja ki a nagykereskedőnek a benzin literjét és ezt 286 forinton adhatja tovább a nagykereskedő a kiskereskedőn és
• nettó 280 forinton adja oda a dízel literjét a nagykereskedőnek és ezt 315 forinton adhatja tovább a kiskereskedőnek.

Tehát az úgynevezett "kitárolt ár"

tartalmaz egy bruttó árrést a nagykereskedők és a kiskereskedők számára is,

ami azt szolgálja, hogy a maximált árak ellenére is fedezni tudják költségeiket a piacot ellátó kereskedők és a benzinkutakat üzemeltetők.

A literenkénti ár legnagyobb része a nettó kitárolási ár, amely a finomítóból kikerülő üzemanyag alapára. Fontos, hogy az MSZKSZ által átadott mennyiségeket záros határidőn belül vissza kell pótolni (kedd délelőtti videójában Orbán Viktor azt közölte, hogy ez a folyamat már elkezdődött). A jogszabály szerint a Szövetségnek olyan áron kell értékesíteni a mennyiségeket, amin később vissza tudja pótolni azokat. Ezért a végső elszámolásnál kritikus fontosságú az, hogy mennyi volt a most kitárolt mennyiségek bekerülési ára.

A készletek beszerzését, tárolását és egyéb költségeket az MSZKSZ a készletezési tagdíjakon keresztül biztosítja.

Jelentős az állami elvonás. Az üzemanyagok ára hagyományosan az egyik legerősebben adóztatott termékkategória, bár országonként jelentősen eltér a mértéke. A számítás szerint az állami elvonások több elemből állnak össze.

• A legnagyobb tétel a jövedéki adó, amely literenként mintegy 140 forint még úgy is, hogy ahhoz hozzányúlt a kormány, és az EU-s minimum szintre csökkentette. A csökkentett adótétel így nettó 19, áfával számítva pedig 24 forint.
• Ehhez jön még egy kisebb, 8 forintos EKR-díj (Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszerhez kapcsolódó költség) az üzemanyagértékesítések után.
• Az üzemanyagokra természetesen áfa is rakódik, amely jelen esetben 126 forint körül alakul literenként.

Összességében tehát az adók és különféle díjak együttesen közel 274 forintot tesznek ki literenként.

Ez azt jelenti, hogy a csökkentés ellenére is a védett ár közel felét az állami elvonások adják. Régiós összevetésben nem kiugró az érték, viszont nagy változás, hogy 2022-vel ellentétben a kormány úgy döntött, hogy

az EU-s minimum szintjére csökkenti az üzemanyagokra kivetett adó mértékét május elsejéig

- ami nettó 19, bruttó 24 forintot jelent a nagykereskedőknél.
Sok még a megválaszolatlan kérdés

Az ár felépítésének ilyen részletes bontása segít megérteni, hogy az üzemanyag ára valójában milyen tételekből áll össze, hol és milyen lépéssel lehet a optimálisabban beavatkozni, ha szükséges.

Ugyanakkor több kérdés továbbra is nyitott:

• Nem világos például, hogy a literenkénti 35 forintos kiskereskedelmi árrés pontosan mire elegendő. Vajon fedezi-e teljes mértékben a benzinkutak működési költségeit – a bérköltségektől az energián át a karbantartásig –, vagy a kutak inkább csak éppen nullszaldós működést tudnak fenntartani belőle? Elképzelhető-e, hogy ebben az összegben még minimális profit is megjelenik?
• Ebből kiindulva kérdés, hogy a kis, független benzinkutak és a nagy hálózatok helyzete mennyire különbözik. A nagy láncok esetében a költségek egy kiterjedt hálózaton oszlanak meg, ami bizonyos hatékonysági előnyt jelenthet.
• A kisebb kutak viszont gyakran jóval kisebb forgalom mellett működnek, így számukra ugyanaz az árrés egészen más gazdasági realitást jelenthet.
• Hasonló bizonytalanság övezi a nagykereskedelmi árrés szerepét is. A 35 forintos literenkénti összegnek kell fedeznie a logisztikai rendszert, a tárolást, a szállítást és az ellátásbiztonság fenntartását. Nem teljesen világos azonban, hogy ez az összeg mennyire biztosít stabil működést a rendszer számára.
• Arra sincs egyelőre biztos tudásunk, mi történik akkor, ha a világpiaci olajár olyan szintre esik, ahol - ad absurdum - már nincs jelentősége, és az üzemanyag visszatérhet a normális piaci kerékvágásba.
• Végül nem teljesen egyértelmű az sem, hogy a stratégiai készletek mostani felszabadítása milyen pénzügyi következményekkel jár később. A jogszabály szerint az MSZKSZ olyan áron köteles értékesíteni a kitárolt mennyiségeket, amely lehetővé teszi azok későbbi visszapótlását. A jelenlegi rendszerben azonban a stratégiai készletek a piacinál alacsonyabb áron kerülnek a piacra, így kulcskérdés, hogy a későbbi beszerzések milyen árszinten történnek majd.
• Ha a visszapótlás drágább lesz, felmerül a kérdés, hogy végső soron ki viseli a különbséget: megjelenik-e ez a készletezési tagdíjak emelésében, és ezen keresztül később az üzemanyagárakban, vagy más módon rendezi a rendszer a keletkező költségeket.

Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő napokban.

Forrás: Portfólió