Most olyan adat érkezhet Magyarországról, amely az egész évünket eldöntheti

Lassuló inflációval zárult az év, de a neheze most jöhet. A decemberi adatok még megnyugtatónak tűnnek, januárban viszont eldőlhet, merre fordul az inflációs pálya. Az év eleji átárazások, a forint mozgása és az állami beavatkozások egyszerre húzhatják több irányba a számokat. A kérdés már nem az, hogy csökken-e tovább az infláció, hanem az, meddig és mikor kell erre reagálnia a Magyar Nemzeti Banknak. Csütörtökön jönnek a friss adatok, előtte azonban érdemes tisztázni, hol is áll most az egyik legfontosabb makrogazdasági mutató.

Decemberben tovább lassult az infláció. A fogyasztói árak 3,3 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Havi alapon szinte megállt az áremelkedés. Az egész évet nézve viszont már más a kép. Tavaly átlagosan 4,4 százalékkal nőttek az árak. Ez lett a kiindulópont, innen indulunk neki 2026-nak. Azonban az év eleji inflációt mindig nagyobb figyelem és több bizonytalanság kíséri. Nem véletlenül.

Januárban és februárban történnek a legnagyobb átárazások. Itt dől el, milyen pályára áll az egész év. Ami most elcsúszik, az hónapokig velünk marad. Ez azonban azt is jelenti, hogy az év eleji infláció becslése a szokásosnál kockázatosabb. Több a mozgó alkatrész. Több a feltételezés, kevés a kapaszkodó. Ennél nagyobb bizonytalanságot csak az év közepe tartogat majd, de az már egy másik történet. Most a januári számok előtt kell rendet tenni abban, amit eddig tudunk.

A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi Inflációs jelentése szerint 2025 novemberében az infláció alacsonyabb lett a korábban vártnál. 3,8 százalékon állt meg. A maginfláció eközben 4,1 százalék volt, nagyjából ott, ahol a jegybank korábban számolt vele. Ez nem a véletlen műve. Az elmúlt hónapokban visszafogottabb átárazás zajlott le. Erősödött a forint. Kedvezőbben alakultak a költségtényezők. Közben az árrésstop nemcsak maradt, hanem bővült is. Ezek együtt lefelé húzták a tavalyi és az idei inflációs várakozásokat a szeptemberi előrejelzéshez képest.

A kép azonban korántsem stabil. Az év eleji vállalati átárazások iránya még nyitott kérdés. Ugyanígy az is, mikor és hogyan vezetik ki az árréskorlátozásokat, ha egyáltalán kivezetik. Ezek a döntések érdemi bizonytalanságot jelentenek az inflációs pályára nézve. A jegybank szerint 2026 elején akár az inflációs cél alá is benézhet az áremelkedési ütem.

Ez azonban csak átmeneti lehet, később ismét a toleranciasáv felső széle közelébe emelkedhet.

A háttérben eközben az alapfolyamatok összességében kedvezőbbek. Az erősebb forint és a külső költségek mérséklődése lefelé tolja az inflációt. A keresleti oldal eközben élénkül. A háztartások jövedelme nő, a fogyasztás bővül. Ez nagyobb mozgásteret ad az árazásban, de nem írja felül teljesen a dezinflációs hatásokat. Az alacsony bázis 2027-ben már felfelé tolja a mutatót. A jegybank számítása szerint az infláció csak 2027 második felében érhet vissza tartósan a 3 százalékos célhoz. Az éves átlag 3,2 százalék, 2027-ben pedig 3,3 százalék.

A Magyar Nemzeti Bank épülete
Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

Így épül be a forintárfolyam az inflációba

Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza az Indexnek arról beszélt, hogy nem kell különösebb bátorság ahhoz, hogy kimondjuk, az infláció tovább csökkenhet a decemberi szintről. Sőt. Jó eséllyel a jegybanki cél alá is benézhet. A mérséklődés mögött több, egymásra rakódó hatás áll. Nem egyetlen nagy fordulat történt, hanem sok apró elmozdulás ugyanabba az irányba. Ezek együtt húzzák le a januári adatot.

Az egyik legfontosabb tényező maga a bázis. Tavaly januárban szokatlanul erős volt a havi átárazás. Az árak egyetlen hónap alatt 1,5 százalékkal ugrottak meg. Ez jóval magasabb a megszokottnál. A drágulás motorja akkor egyértelműen az élelmiszer volt. Ez a magas bázis most lefelé húzza az éves mutatót. Egy évvel később ugyanis ehhez a kiugró szinthez kell viszonyítani a friss adatot.

A másik fék a forintárfolyam. A bázisidőszakban még gyengülő pályán volt a forint. Ez akkor gyorsan beépült az árakba. Most fordult a helyzet. Éves összevetésben erősödés látszik, az elmúlt hónapokban pedig kifejezetten stabil sáv alakult ki 380 és 390 között. Ez a hatás lassabban csorog át az árakba. Sokkal tompábban, mint a gyengülés. A kereskedők egy része el is nyeli. De attól még működik.

Az erősebb, stabilabb forint lefelé húzza az inflációt. Nem látványosan, nem egyik hónapról a másikra, hanem csendben. Pont ezért veszélyes alábecsülni.

A harmadik tényező az üzemanyag. Itt most nem az történt, ami ilyenkor szokott. A jövedéki adó emelését elhalasztották. Emiatt a megszokott év eleji drágulás elmaradt. Sőt, januárban inkább árcsökkenés látszik. Ez önmagában nem tűnik nagy dolognak, de a fő mutatóban már számít. Az üzemanyagárak változása nagyjából 0,1 százalékponttal foghatja vissza a januári inflációt. Egy ilyen környezetben ez éppen elég ahhoz, hogy a végső szám iránya eldőljön.

Regős Gábor azt is kiemelte, hogy „az élelmiszerek esetében – részben az árrésstopok miatt – nem látható a korábbi jelentős drágítás. Ez alól kivételt a vendéglátás jelent, itt számítok drágulásra.” Közben kívülről sincs nyomás. Az importált infláció alacsony maradt. Az eurózónában az áremelkedés üteme tartósan 2 százalék körül mozog. Ez azt jelenti, hogy a behozott termékeken keresztül sem érkezik érdemi inflációs lökés. Tehát nincs, ami begyűrűzzön. A külső környezet most nem fűti, hanem inkább hűti a hazai árakat. Ez ritka állapot. És januárban különösen sokat számít.

A választási osztogatás megjelenhet az árakban

Az inflációs kép azonban nem teljesen kockázatmentes. Regős Gábor szerint maradt néhány komoly kérdőjel is. Ezek közül az első a szolgáltatások ára. Ez a tétel önmagában is erősen meghatározza a teljes inflációs mutatót. Itt benne van a meglepetés lehetősége. Felfelé és lefelé egyaránt. A másik bizonytalansági pont az energia. A szokásosnál hidegebb január miatt nőtt a fogyasztás, ami önmagában emelné az árindexet.

A kérdés inkább az, hogyan számol ezzel a statisztika. Hogy a Központi Statisztikai Hivatal miként kezeli a kormányzati kompenzációt az elszámolásban. Egy technikai döntésről van szó, amely a végeredményt néhány tized százalékponttal eltolhatja egyik vagy másik irányba. Mindezek együtt adják ki a várakozást. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint januárban 2,4 százalékos infláció jöhet.

Ha így lesz, az nemcsak a decemberi szint alá jelentene további mérséklődést, hanem egyértelmű jelzést is. Az év eleje most inkább lefelé, mint felfelé húzza az inflációs pályát.

A mostani adat messze túlmutat önmagán. Nemcsak egy újabb inflációs szám érkezik, hanem egy jelzés is a Magyar Nemzeti Bank számára. A januári adat meghatározó lehet a kamatdöntések szempontjából. Irányt mutathat abban is, mikor kezdődhet el a monetáris kondíciók óvatos lazítása. A jegybank eddigi kommunikációja alapján kivár. Meg akarja látni az év eleji átárazásokat.

Ez viszont nem feltétlenül áll meg januárnál. Ha valóban következetes marad, akkor nemcsak az első adatot, hanem a következő hónapok számait is figyelnie kell. Sőt, előre is kell néznie. Ott ugyanis már sűrűsödnek a kockázatok. Az év második felében az infláció mozgása jóval bizonytalanabb lehet. A sáv széles. A kilengés benne van a pakliban. Éppen ezért az MNB mozgástere is korlátozott maradhat. Az óvatosság nem tűnik túlzónak.

A kérdés így már nem az, hogy számít-e a januári adat. Hanem az, hogy elég lesz-e. Márciusban döntési helyzetbe kerülhet a jegybank: kivár még, vagy az új Inflációs Jelentésre támaszkodva elindítja a lazítást. A válasz nagyban azon múlik, milyen kockázatok rajzolódnak ki az év közepére. Ezek közül több már most látható.

• A választások előtti fiskális lazítás keresleti sokkot okoz a gazdaságban, ez felfelé húzza az inflációt. Ennek mértékét azonban még nem látjuk.
• Az árrésstopok esetleges kivezetése szintén felfelé húzhatja az inflációt – vélhetően persze nem azonnal, hanem néhány hónap alatt. A kivezetés időpontját azonban nem ismerjük, így ezzel a hatással is nehéz számolni.
• A forint árfolyama a választások körüli időszakban volatilis lehet. Ez egyrészt a pénzügyi stabilitás szempontjából intheti óvatosságra a jegybankot, másrészt inflációs hatásai is lehetnek.
• A választásokat követően felálló kormány fiskális politikája szintén erősen befolyásolja majd az inflációt. Egyelőre nem látni, hogy inkább szigorítás vagy inkább lazítás következik be.

Összességében Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza jelenleg 3,8 százalékos inflációt vár az év egészére. Ez azonban messze nem kőbe vésett szám. A kockázatok számottevőek, a bizonytalanság nagy. Az inflációs pálya továbbra is érzékeny marad minden váratlan elmozdulásra.

(Borítókép: A Magyar Nemzeti Bank épülete. Fotó: Bloomberg / Getty Images)

Forrás: Index