Megyaszói Tátorjános
A védett terület nagysága: 35 hektár.
Elhelyezkedés: A védett terület Megyaszótól nyugatra, a Hernád partján húzódik. (térkép)
Látogatás: Engedéllyel látogatható.
Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
A vízrendezések ambivalens folyamatát csak néhány folyónak sikerült megúsznia Magyarországon ezek egyike a jobbára ma is girbegurbán kanyargó Hernád. A folyó máig többé-kevésbé szabadon alakítja bontja és építi partját, és néhol még a galériaerdők természetes foltjai is fellelhetők (már csak ezért is érdemes lenne további partszakaszait is védelem alá helyezni).
Az egyik ilyen értékes terület a Megyaszó melletti folyórész, ahol a Hernád vastag löszrétegen a Szerencsi-dombság szegélyén tör keresztül, magas löszpartot vágva a tájba. Ezen a kis, emberektől védett helyen, a meredek löszfal tövében maradt fenn a tátorján egyik utolsó hazai populációja. (Értékes a terület madárvilága is, hiszen a leszakadó löszfalakban gyurgyalagok fészkelnek, a Holt-Hernád egyébként meseszerűen szép tájat formáló területe pedig védett vízimadarak élőhelye.)
A tátorján az ázsiai sztyeppék jellemző növénye, elterjedését alapvetően meghatározza, hogy kizárólag meleg, löszös területeken él meg. A Kárpát-medencében egykor gyakori volt, így az erdélyi Mezőségben és az Alföld több táján is (de már a huszadik század elején is kipusztulás szélén állt), elterjedési területe nyugat felé egészen Morvaországig ért. Az akár egy méter magasra is megnövő, bokrosodó, keresztes virágú a szó szoros értelmében tájképi értékkel bíró, jellegzetes hangulatot árasztó növény májusi virágzása megkapó élmény: távolról hatalmas, fehér viráglabdaként pettyezik zöldellő környezetüket.
A tátorján egykor emberéletek sokaságát mentette meg káposzta ízű, gyakran méter hosszú és karvastagságú gyökerével sokan vészelték át a középkori éhínségeket (a vándorló tatároknak pedig egyik fő tápláléka volt). Mára az ősgyepek feltörésével a kipusztulás szélére került, ezért hazai élőhelyei szigorúan védettek.
