Ahogy 2022-ben, a kormányt ezúttal is letolt gatyával éri a háborús válság a választás után

Félő, hogy a „védett benzinár” bevezetése öngyilkos manőver, bár jó eséllyel csak a választás után bosszulja meg magát. Az osztogatás végeztével le kell majd venni az ársapkát az üzemanyagokról, különben ellátási válság jön – épp mint négy évvel ezelőtt. A piacokon akkor is ugyanaz történt, mint most, csak éppen a helyzet nehezebb, mint 2022-ben. Egy új kormánnyal gyorsabb lenne a kilábalás?

Mi jelent elviselhetetlen terhet a magyar családoknak? A kormány szerint az, ha 595 forintnál többet kell fizetni egy liter benzinért vagy 615 forintnál többet egy liter gázolajért. A kabinet az újabb üzemanyag-ársapka bevezetése előtt ugyanis az „elviselhetetlen teher” szintjét jelölte meg beavatkozási pontként. A számok meglepőek, ennél az elmúlt években gyakorta kóstált többet az üzemanyag a kutakon, még tavaly év elején is bőven 600 forint fölötti számok virítottak a totemoszlopokon. Azóta pedig – valóban, de csak a kormánypropaganda szerint jelentős mértékben – javult a háztartások anyagi helyzete. Ha 2023 őszén nem jelentett „elviselhetetlen terhet” a 650 forintos üzemanyagár, akkor miért jelentene most?

Adja magát a föltételezés, miszerint a tényleg borsos – és Donald Trump Irán elleni hadjárata, az olajárak emelkedése és a forint gyengülése nyomán várhatóan még tovább emelkedő – árak nem a háztartások bukszájára rónának elviselhetetlen terhet, hanem a kormány(párt) választási kampányára. Különösen, hogy a kihívó, Magyar Péter már a 480 forintos ársapka visszavezetését követelte.

Választási intézkedésnek az ársapka alighanem kiváló, jelen állás szerint valós anyagi támogatás az autótulaj háztartásoknak, továbbá kiválóan szemlélteti, hogy a kormány kormányoz – szó szerint, a totemoszlopokon a „piaci” árnak kell szerepelnie, így amíg az magasabb a kedvezményes tarifánál, addig a választó minden tankolásnál szembesülni fog vele, mi lenne, ha… Ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök – hangoztatja a propaganda.

Félő azonban, hogy az ársapka bevezetése öngyilkos manőver – igaz, jó eséllyel csak az áprilisi választás után bosszulja meg magát.

Az ársapka a fogyasztást támogatja, ugyanakkor a termékimportot felszámolja: miért szállítana egy nagykereskedő Magyarországra üzemanyagot, ha azt itt csak olcsóbban lehet eladni, mint a legtöbb környező országban? (Horvátországban is hatósági árat vezettek be a benzinkutakon, úgyhogy horvát rendszámmal lehet Magyarországon is üzemanyagot vásárolni.)

A helyzeten az sem segít sokat, hogy a kormány a nagykereskedelmi ár sapkáját a kiskereskedelmi áréval egy szinten húzta meg – praktikusan beáldozva a kiskereskedők árrését – és literenként 20 forinttal az uniós minimumra csökkentette az üzemanyagok jövedéki adóját május 1-jéig. Ezek a lépések a termékimport jövedelmezőségének fenntartását célozzák – de aligha lesznek elegendőek, ha a környező országokban többnyire jóval magasabbak az árak.

Magyarországon éppen az üzemanyag-fogyasztás visszafogására és a termékimport növelésére lenne szükség – mindkettő magasabb árakat indokol, békében kellene hagyni a piaci működést.

A százhalombattai finomító ugyanis csak 70 százalékos kapacitással működik a tavaly őszi tűzeset okozta károk helyreállításáig. Az Oroszországból Ukrajnán átvezető Barátság kőolajvezeték egy orosz támadás óta áll – kérdés, javítható-e, mindenesetre a legálisan közlekedő ukrán pénzszállítmány feltartóztatása és lefoglalása óta a két ország kapcsolatai sosem látott mélyponton vannak, Kijev aligha fogja felgyorsítani a Barátság újraindítását.

A Horvátországon keresztül vezető Adria-vezetéken már elindultak a szállítások, ám a Mol állandó vitában van a vezetéket üzemeltető Janaffal a tranzitdíjakról és a kapacitásokról, miközben Budapest Zágrábbal sem ápol jó kapcsolatokat, és a horvátok elzárkóznak attól, hogy orosz olajat továbbítsanak. A kormányban tisztában vannak vele, hogy üzemanyag-ellátási válság fenyeget, ezért feloldották a stratégiai készleteket. A tartalékból 250 ezer tonna nyersanyagot már február 20-án hozzáférhetővé tettek a Mol számára – a tartalékért felelős MSZKSZ (Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség) adatai szerint a 627 ezer tonnás kőolajtartalék február 28-ára 487 ezer tonnára apadt, vagyis a Mol bő egy hét alatt felhasználta a stratégiai készlet ötödét. Igaz, akkor még nem érkeztek szállítások az Adriáról.

Nem világos, hogy a kormány mire számít, vagy hogy egyáltalán tekintenek-e távolabbra április 12-énél.

Igaz, a helyzet folyamatosan változik, cikkünk írásának pillanatában úgy tűnik, Donald Trump már inkább hamarabb befejezné az iráni hadi kalandot. Háborúja azonban még relatíve gyors lezárás után is sokáig érezteti majd hatását. Mintegy négy hónapba telik, mire a kőolaj és a földgáz világpiacán az ellátási zavarok feloldódnak az ING közepesen borús forgatókönyve szerint – magyarázza Virovácz Péter, a bank vezető közgazdásza. A hadjárat gyors befejezése kedvezőbb, elhúzódása kedvezőtlenebb következményekkel járna.

A Hormuzi-szoroson folytatott kereskedelem leállása miatt olajkutakat kellett és kell még leállítani, amelyek újraindítása időigényes, sőt egyes esetekben akár lehetetlen is. Ha a fejlemények a közepesen rossz forgatókönyv szerint alakulnak, akkor a második negyedévben hordónként 90 dollár lehet az átlagos olajár, szemben a korábban várt 60 dolláros árral. Az olajárak még év végén is 80 dollár körül lehetnek.

A kőolaj piacával együtt mozgó földgáz esetében is tartósabb lehet a magasabb árszint: a második negyedévben a TTF holland gáztőzsdén 40-50 euró között lehet a megawattóránkénti jegyzési ár, és még év végén is 30-35 eurós árszint valószínű, holott az iráni válság előtt 30 euró körüli volt a tarifa. A rosszabb forgatókönyv a Hormuzi-szoros teljes és tartós leállásával, ezzel párhuzamosan szeptemberig 100 dolláros olajárral számol.

A piacokon ugyanaz történik, mint 2022-ben, csak éppen a helyzet nehezebb, mint akkor volt.

Ezúttal nem egyetlen ellátó – Oroszország – kiesésével kell szembenézni, akár a Közel-Kelet nagy része kieshet. És nem csak a kőolajról van szó. Virovácz Péter az alumíniumra hívja fel a figyelmet: e nyersanyag kereskedelmének jelentős része a Hormuzi-szoroson bonyolódik. De a tengerszoros egyéb nyersanyagok globális kereskedelmében is meghatározó. Ahogy 2022-ben, az ellátási zavaroknak megint Európa a leginkább kitett kontinens. Ugyanakkor az iráni háború gazdasági következményei sokkal inkább érintik Kínát, mint az ukrajnai háború, így ha az amerikai hadjárat elhúzódik, van rá esély, hogy Peking latba veti legalább a diplomáciai súlyát a helyzet mielőbbi rendezése érdekében.

Magyarország – tegyük hozzá – különösen nehéz helyzetben van, a Fidesz ugyanis ugyanazokat a hibákat követte el, mint a 2022-es országgyűlési választás előtt. Bár, ha ez egyáltalán lehetséges, a helyzet még rosszabb is, mint akkor. Az Adria-vezeték kapacitása papíron elégséges a százhalombattai és a pozsonyi finomítók ellátására, ám a Mol megkérdőjelezi, hogy a vezeték képes huzamosan a névleges kapacitásán üzemelni. Ráadásul Százhalombattán még nem készült el az a keverőüzem, amivel az egyéb – főleg arab – forrásokból érkező alapanyagokból elő lehet állítani a finomító optimális működéséhez szükséges keveréket.

A stratégiai kőolajtartalékok felélésével április közepéig az ország biztosan képes kihúzni, ám utána – ha a piaci olaj- és termékárak nem mérséklődnek – az ársapkát le kell majd venni, mint 2022 végén, hogy újraindulhasson a termékimport. Kérdés, milyen szintre ugranak majd az árak sapka nélkül, és ez mekkora megrázkódtatás lesz. Hordónkénti 90 dolláros olajárat és az euróval szemben valamivel 400 forint alatti forintárfolyamot feltételezve literenként 650 forint körüli üzemanyagárak tűnnek reálisnak.

A százhalombattai finomító a tűz másnapján 2025 októberében
Túry Gergely

A Magyar Nemzeti Bank az inflációs hatása miatt egy ideje kiemelt figyelemmel kíséri a forint árfolyamának alakulását, és a monetáris tanács keddi, nem kamatdöntő ülésén beavatkozásról döntött: „a devizapiac stabilitásának fenntartása” érdekében a következő hónapokban közvetlenül biztosítja az energiaimport kapcsán felmerülő jelentősebb devizaszükségletet. Ezzel az eszközzel a jegybank már korábban – 2022 őszétől – élt: a közvetlen, a jegybanki devizatartalék terhére végrehajtott devizaváltással az MNB a forint árfolyamát támogatja, hiszen így kevesebb forintot kell devizára váltani a piacon.

Az iráni háború kezdete óta a forint régiós összehasonlításban nagyot gyengült, miközben az árfolyama erősen ingadozott – az euróval szembeni jegyzés a 400-at is megközelítette, amire tavaly nyár óta nem volt példa. A jegybanki devizaváltás támaszt adhat az árfolyamnak, illetve az MNB vezetése a piacnak küldött üzenetekkel is próbálkozhat még. Ha az árfolyam összeomlana, akkor a beavatkozás minden bizonnyal soron kívüli és erős lenne – mint 2022 őszén, amikor az egynapos betéti eszköz élesítésével 18 százalékra emelték az irányadó kamat szintjét.

Bár a februári inflációs adat a várakozásoknál is kedvezőbben alakult, 1,4 százalék lett, a háború hatásai emelik az inflációt. Jelen állás szerint az inflációs pálya Magyarországon egy százalékponttal feljebb tolódott a korábban várthoz képest – számol Virovácz Péter. Ráadásul romlik a fogyasztói bizalom, a háztartások inflációs várakozásai minden bizonnyal ismét felfelé mozdulnak – épp, amikor végre normalizálódtak volna.

Az amerikai támadás előtt az volt a várakozás, hogy az MNB monetáris tanácsa március végén újabb 25 bázisponttal csökkenti az alapkamatot. A kamatcsökkentés terve azonban lekerült az asztalról, sőt ami azt illeti, a piac kamatemelést áraz március végére. Az Európai Központi Banktól az idei évre jelenleg két kamatemelés van beárazva – korábban már úgy tűnt, az eurózónában mért túl alacsony infláció kamatcsökkentésre kényszerítheti az EKB-t.

Ami a kormányt és a költségvetést illeti, ott alapesetben sincs semmiféle mozgástér az alakuló válság egyelőre ismeretlen mértékű hatásainak kezelésére.

A kormány a választási osztogatással – 57. heti nyugdíj, Otthon Start, többgyerekes nők szja-mentessége stb. – elment a falig, február végére a költségvetési hiány az éves terv 42 százalékán állt. Az áprilisi választás után nyilvánvalóan megszorításokra lett volna szükség, de a helyzet az iráni háborúval még rosszabb lett.

Az ország energiaszámlája a vártnál legalábbis ideiglenesen magasabb lesz, ami a „rezsicsökkentés”, a fix háztartási energiaárak miatt részben a költségvetésen csattan. Rossz esetben vállalkozások tömegei szorulhatnak majd állami segítségre a magasabb energiaszámláik és megugró egyéb költségeik miatt. Ráadásul a magasabb energiaárak, a szakadozó ellátási láncok, az általános bizonytalanság közepette alighanem csökken majd a kereslet mind a külpiacokon, mind a magyar háztartások részéről. A költségvetési hiány alapesetben tovább nem növelhető, egyrészt az uniós túlzottdeficit-eljárás miatt. Másrészt félő, hogy a nemzetközi hitelminősítők immár nem tolerálnának további költségvetési lazítást, az esetleges leminősítésekkel – Magyarország két háznál, a Fitchnél és az S&P-nél egy lépésre van a bóvlitól, a befektetésre nem ajánlott kategóriától – tovább drágulna az államadósság (újra)finanszírozása, így a költségvetés még rosszabb helyzetbe kerülne.

Egy Tisza-kormány valamivel könnyebb helyzetben lenne, mint egy újabb Orbán-kabinet. A kormányváltás, az adórendszer, a családtámogatások stb. átalakítása lehetőség források felszabadítására – még ha nem is akkora, ezermilliárd forintos nagyságrendű mértékben, mint ahogy azt a Tisza hangoztatja.

A 16 éve kormányzó Fidesz számára semmiféle jelentősebb átalakítás, irányváltás nem opció. A kampányszlogen – „biztos választás” – csak a régi eszközök használatát teszi lehetővé. Vagyis az állami kiadásokat úgy csökkentené, hogy a lakosság számára az ne legyen transzparens, illetve a bevételeket különadókkal és egyéb, a lakosságot leginkább közvetve érintő sarcokkal támogatná.

Egy új kormánynak – amely valóban új, nem csak új verziószám kerül Orbán Viktor neve elé – legalább esélye volna feloldatni a jogállamisági vitákban zárolt uniós támogatásokat, helyreállítani a külkapcsolatokat a szomszédos országokkal. Ugyanakkor – és a Fidesz-propaganda természetesen ezt hangsúlyozza – a Tisza Pártnak nincs kormányzati tapasztalata, és egy válság kellős közepe enyhén szólva nem ideális időszak annak megszerzéséhez. Szó se róla, a Fidesz éppenséggel a válságkezelésben nem jeleskedik, a „Folytatjuk!” ezt szem előtt tartva inkább fenyegető jóslat, mintsem kecsegtető ígéret.

Nyitókép: 3 százalékos Otthon Start lakáshitel plakátja a Kossuth téren – Fotó: Fazekas István

Forrás: Heti Világgazdaság