Lényegében semmi sem volt igaz abból, amit Orbán a sajtótájékoztatóján az EU-ról mondott

Orbán Viktor hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján – ahogy várni lehetett – rendkívül sokat foglalkozott nemzetközi, illetve európai ügyekkel, a „Brüsszel”-t és a „háború”-t kötőszóként használta, azonban leggyakrabban általánosságban beszélt és tett utalásokat. Amikor viszont konkrétumot említett, akkor tévedett, csúsztatott vagy valótlanságot állított. Az EUrologus gyorselemzése.

A miniszterelnök a sajtótájékoztató kezdetén elmondott 15 perces összefoglalójában két konkrét uniós fejleményről beszélt: az orosz földgáz kitiltásáról és a migrációs paktum júniusi hatályba lépéséről.

Az EU-ban néhány hete megegyezés született arról, hogy kivezeti az orosz gázt a saját piacáról. Különböző határidők lesznek érvényben, a vezetékes orosz gáz importja pedig fokozatosan szűnik meg 2027. szeptember 30-ig, ezt követően kivételes esetben még egy hónapig lehet ilyen üzletet lebonyolítani, de új szerződéseket már ettől az évtől sem lehet kötni. Az erre vonatkozó döntést az Európai Parlament meghozta már, a részletszabályokat és a konkrét rendeleteket heteken belül véglegesítik a tagállamok, amelyek ezt követően szinte azonnal hatályba is lépnek.

Mindezt a magyar kormány nem támogatta, azonban ez a döntés nem igényelt egyhangúságot. Orbán Viktor azt mondta, hogy ha hatályba lépnek a jogszabályok, akkor azonnal megindítják az Európai Bizottsággal szembeni eljárást. Két indokot hozott fel: szerinte jogalappal kapcsolatos visszaélés történt, mert ez nem kereskedelempolitikai (amire hivatkozással a Bizottság az előterjesztést megtette), hanem szankciós kérdés, illetve az Alapszerződések sérelmére is hivatkozott a miniszterelnök, mondván, az uniós alapokmányok nemzeti hatáskörbe utalják a tagállami energiamix összetételét.

Komoly hiba az eszmefuttatásban, hogy nem az Európai Bizottságot kell perelni, hanem az Európai Unió Tanácsát és az Európai Parlamentet.

A Bizottság ugyanis csak javaslatot fogalmazott meg, a döntést a társjogalkotók hozzák meg. Aggodalomra azonban nincs ok, mert ha egy tagállam egy tanácsi/parlamenti döntést támad, de a Bizottság ellen nyújtja be a keresetet, az Európai Bíróság tartalma alapján fogja elbírálni a keresetet és a Tanácsot, illetve a Parlamentet tekinti alperesnek. A Bizottság pedig beavatkozó félként vesz részt, és az ügyet érdemben elbírálják akkor is, ha a felperes nincs tisztában alapvető jogi tényekkel.

Ami a döntés kereskedelempolitikai jellegét illeti, a Bizottság azért döntött ezen megoldás mellett, mert a szankciók személyeket vagy cégeket büntetnek azok „rossz magatartása” miatt, itt pedig arról van szó, hogy az EU egy termékpiacot zár le. (Persze ne tagadjuk, a várható magyar vétó megkerülésére is alkalmas volt ez az út, a különböző uniós jogi szolgálatok azonban nem jeleztek ezzel kapcsolatban semmiféle aggályt.)

Az Európai Bíróság előtt nem sok sikerélménye van a magyar kormánynak: az elmúlt években a fontos, nagy jelentőségű ügyekben rendre vesztett Magyarország, ráadásul úgy, hogy a magyar ellenérveket kivétel nélkül elutasították.

A másik, Orbán által említett téma azzal függött össze, hogy június 12-én hatályba lép a Menekültügyi és Migrációs Paktum.

Itt Orbán több számot is említett, amelyeket nagyon nehéz értelmezni.

Először azt mondta, hogy 23 ezer menekültkérelem elbírálását kell megoldania Magyarországnak, később ezt a számot 27 ezerre emelte. Az idő előrehaladtával egyenes arányos növekedés megfigyelhető volt akkor is, amikor a miniszterelnök előbb azt mondta, hogy 350 főt át kellene vennie az országnak, majd ezt „körülbelül 400”-ra „pontosította”. És ragaszkodott ahhoz, hogy 10 ezer fős migránstábort kell építenie Magyarországnak.

A 23 és 27 ezer valós megfelelője a 21 ezer lehet: idén ennyi menedékkérőt helyezne át az EU a frontországokból összesen. Ez alól a négy frontország (Spanyolország, Görögország, Olaszország és Ciprus) kivétel, további hat ország – Magyarország nem tartozik ezek közé sem – pedig felmentést kérhet. Vagyis 24, legrosszabb esetben 17 országnak kell osztoznia a 21 ezer személyen – de ez sem kötelező. Ehelyett lehet át nem vett kérelmezőnként 20 ezer eurót fizetni, amely pénzt aztán a frontországok megsegítésére költenek, vagy lehet a szolidaritás más módját választani, például eszközöket, személyzetet felajánlani. Fontos, hogy a 21 ezer egy felső szám, de csak azokat lehet ideszámítani, akik a frontországok menekültügyi kapacitását meghaladják. Ezt a mostani adatok alapján valószínűleg csak Olaszország éri el.

Az is lényeges, hogy az eljárás lefolytatását lehet vállalni, amely során elutasító döntés is születhet. Fontos, hogy az EU területére csak előszűrésen átesett személyek léphetnek be, a gazdasági bevándorlókat őrzött táborokban helyezik el, ahonnan majd kitoloncolják őket. A magyar miniszterelnök által említett 350-400 fő abban az esetben lehet reális, ha a rendelkezésre álló 21 ezer fős keretet teljes mértékben kimerítik. Összehasonlításul: ha a fejenként 20 ezer fővel és az Orbán által említett 400 személlyel számolunk, akkor ez 8 millió euró – nyolcnapi migrációs büntetés.

Ha már itt tartunk: Orbán Viktor ismét elmondta, hogy Magyarországnak azért kell napi egymillió eurós büntetést fizetnie, mert nem engedi be az illegális bevándorlókat.

Ez nem igaz. A büntetést azért szabták ki, mert Magyarországnak nincs az uniós és nemzetközi szabályokkal összhangban lévő menekültügyi szabályozása.

Ha lenne, egyrészt nem lenne büntetés, másrészt az ország gondoskodna a jogalapról, a menekültkérelmek visszautasításáról is – egy tisztességes eljárás keretében.

Azt az orbáni kijelentést is nehezen lehet értelmezni, hogy „Magyarország kimarad a hadigazdaságból”. Az EU – részben az orosz fenyegetés, részben az USA csökkentett európai szerepvállalása miatt – döntött arról, hogy a védelmi képességeit 800 milliárd euróból fejleszti. Ennek két összetevője van: a védelmi ipari fejlesztések állami támogatása terén rugalmasabb lesz az Európai Bizottság, vagyis nem indít tiltott állami támogatás miatt eljárást, illetve 150 milliárd eurós hitelkeretet nyitnak meg szintén védelmi fejlesztésekre. Magyarország jelezte, hogy igénybe kívánja venni a nagyobb költségvetési mozgásteret, és 17,3 milliárd eurós hitelre is igényt tart – a reális 16,2 milliárd euró.

A 17,3 milliárd egyébként a lengyelek után nominálisan is a legnagyobb érték, vagyis ezzel Magyarország az európai „hadigazdálkodás” élharcosává válik.

Igaz, ennek a pénznek a sorsa hirtelen bizonytalanná vált, mert elképzelhető, hogy érvényesek lesznek rá a korrupcióellenes előírások, ekkor Magyarország nem kapja meg a hitelt, esetleg csak a 15 százalékos előleget.

„Brüsszelben döntöttek arról, hogy háborúba fognak menni” – mondta Orbán. Ezt egyszerűen helyén lehet kezelni, ilyen döntés természetesen nincs. Idetartozik még az Egyesült Királysággal kapcsolatos megállapítása. Orbán Viktor szerint ha a britek még az EU tagjai lennének, akkor nem lenne ez a „háborúpárti irány”. Ehhez annyit, hogy a tettre készek koalíciójában az Egyesült Királyság vezető szerepet tölt be, és az egyik legnagyobb támogatója Ukrajnának és az igazságos és fenntartható ukrajnai békének. Ezt persze nem kell Orbánnak tudnia, mert ennek a világméretű együttműködésnek Magyarország nem tagja.

Forrás: Heti Világgazdaság