Magyarország példája is mutatja: az autokraták nem képesek normális gazdaságpolitikára

A tekintélyuralmak erősnek és elszántnak tűnnek, ám ez csak illúzió, mert a legtöbb közülük a gazdaságban gyengébb teljesítményt nyújt, mint a demokráciák. Ezt fejti ki az FAZ-ben megjelent elemzésében Sabine Donner, aki a Bertelsmann Alapítványnál a demokrácia, a kormányzás és a posztszovjet térség szakértője. Az ő irányításával jelenik meg minden évben az úgynevezett transzformációs index, amely azt mutatja meg, hogy az egyes államok mennyire haladnak a demokrácia, illetve a piacgazdaság felé.

A következtetése a vendégkommentárban az, hogy jó egy évtizede tart a jogállam lebomlása, autokratizálódik a világ. Olyan, bejáratottnak tekintett demokráciák inogtak meg, mint India vagy Magyarország. Ezek az államok szívesen állítják úgy be magukat, hogy a rendet és a határozottságot testesítik meg. Főként a gazdasági bizonytalanság, a geopolitikai viszályok idején fejtenek ki vonzerőt ígéreteikkel. Ám ez csupán érzékcsalódás.

Mert ha az átlagot vesszük, nem kormányoznak jobban, és a gazdaságuk sem hatékonyabb, inkább abban emelkednek ki, hogy központosítják a hatalmat, és elnyomják a bírálatokat. A gazdaságban szinte teljes egészében mítosznak bizonyul, hogy mennyire eredményesek bármelyik jellemzőt nézzük is.

Különösen nagy a hátrányuk, amikor a magántulajdon védelméről, a magángazdaság szerepéről és a piaci rend tisztességéről van szó. A legtöbb ilyen rezsim a kegyencek világa, mert a politikai kapcsolat többet számít, mint a verseny, a jogbiztonság és az esélyegyenlőség.

Szingapúr, Katar vagy az Emirátusok ugyan kedvező mérleget tud felmutatni, de ez csupán pár ország. A többiek nemigen tudnak dicsekedni olyan kategóriákban, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a megbízható közigazgatás és a környezetvédelem. A kormányzati munka sem szokott túl fényes lenni.

Nem véletlenül jelentkezik együtt a demokrácia leépítése és a silány kormányzás. Mert ha meggyengítik az ellenőrző intézményeket, továbbá korlátozzák a politikai részvételt, akkor csökken a nyomás, hogy a hatalom igazolja döntéseit. A lojalitás előbbre való a szakmai tapasztalatnál. A korrupció felvirágzik, hosszabb időn át nem javítják ki a politikai hibákat.

A nemzetközi színtéren az autokráciák szintén sokban különböznek a demokráciáktól. Kevésbé tartják be a megállapodásokat, a regionális kapcsolatokban nem mutatnak túlzott hajlandóságot az együttműködésre, a békés cselekvésre. Ám ez nem véletlen, mert mindenáron meg akarják tartani hatalmukat. Ez pedig azt jelenti, hogy a belpolitikai elnyomás gyakorta együtt jár a külpolitikai konfrontációs stratégiával.

A tekintélyuralom hívei szívesen sugároznak elszántságot, ám az nem azonos egy állam erejével. Mert ahol a rezsim kivonja magát az ellenőrzés alól, ott tartósan károsul a tanulás képessége, a tisztesség és a megbízhatóság.

Az autokrácia nem éppen a túlzott hatékonyság jelképe. Leginkább olyan uralmat jelöl, ahol nincsenek igazából tilalomfák. Ezért azután hajlamos gazdasági torzulásra, téves politikai döntésekre és kiszámíthatatlanságra a nemzetközi porondon – mutat rá a Bertelsmann kutatója az Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

Nyitókép: Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Varga Mihály jegybankelnök a 2025-ös közgazdász-vándorgyűlésen. Fotó: HVG / Veres Viktor

Forrás: Heti Világgazdaság