„Patak látta élte nagyságát, Patak őrzi hült porait.”
Sárospatak történetében április 18-án két esemény köthető Lorántffy Zsuzsannához. 1616-ban ezen a napon kötött házasságot I. Rákóczi Györggyel és 44 év múltán ezen a napon hunyta le örökre szemeit.
A Tompa Mihály Lorántffy Zsuzsána emlékezete című verséből vett idézet jól jelzi a fejedelemasszony kötődését szeretett városához. 1860. július 8-án a sárospataki református templomban hangzott el e híres óda.
„Korát előzte, mint égen
A tündér hajnal a napot,
Hogy akkor is ragyogjon, éljen,
Midőn a nap lenyugodott.
…
Itt róla szól minden nyom és jel,
Reá utal a hagyomány;
Suttog a szellő is nevével
Lombok között nap alkonyán.”
Tompa egyik barátja, Szász Károly Nagyenyeden és Kolozsvárott diákoskodott, ott tanulta meg a fejedelemasszony tiszteletét. Zrínyi, a költő című művében Lorántffy Zsuzsanna jelentőségét Zrínyiével, Pázmányéval, Bethlen Gáboréval állítja egy sorba. Lorántffy Zsuzsána szőnyege című költeményét 1862-ben olvasta fel a Kifaludy Társaságban.
„Már sírban Lorántfi Zsuzsána,
Tavasz rá zöld lepelt vete.
…
S sirjából a fejedelmi nőnek
Szó zendül: Végezzétek el!”
Ebben nem csupán a fejedelemasszonyról van szó, hanem a Rákócziaknak szinte egész dicsőségéből és tragédiájából ötvözött históriája elevenedik meg.
Lorántffy Zsuzsanna emlékezete Erdélyben is bekerült az irodalmi alkotásokba, 1928-ban Szentimrei Jenő Verses magyar krónikájába:
„Két országnak lőn az áldott Zsuzsánna
Anyja, gazdasszonya, oltalma és gyámja,
Szegények istápja, iskolák védője,
Tanítók s papoknak jó neveltetője,
Ura nagy támasza, hitnek patrójána,
S két fiának édes nevelő dajkája.”
Forrás: sarospatak.hu