„Sárospatakot hagyom az egész nemes Magyarországra” - Ezt írta végrendeletében Lorántffy Zsuzsanna

Ezt írta végrendeletében Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye 1659-ben. Akarata 1945-ben teljesült, amikor az épületegyüttes a Magyar Állam tulajdonába került és lehetőség nyílt arra, hogy a nagy múltú vár a nemzet művelődésében az őt megillető helyet töltse be.

A tárlaton bemutatásra kerülő képeslapok révén egy nosztalgikus időutazásra invitálom Önöket a múltbéli Sárospatak városába. Jelen kiállítás anyaga az Adattári Dokumentum Gyűjtemény részét képezi. A most megtekinthető képeslapok, fényképek Horkay László gyűjteményéből valók, melyet családja adományozott 1995-ben a Rákóczi Múzeumnak. Horkay László lelkes lokálpatriótaként Sárospatak bűvöletében élt és minden érdekelte, ami a várossal kapcsolatos. Ezt tükrözi a közel ezer darabos gyűjtemény változatos témája és sokszínűsége is. A gyűjteményből kiválasztott 50 képeslap, fénykép a XX. századi Sárospatakot mutatja be.

A képes levelezőlap születését 1870-re teszik, Magyarországon az 1890-es évektől jelennek meg a képeslapok és terjednek el fokozatosan.  Ehhez az időszakhoz köthetők a legrégebbi sárospataki képeslapok is, a kiállításban ezekből is megtekinthető néhány. A legrégebbi képeslapunk 1902-ből való. Ebben az időszakban még úgynevezett hosszú címzésű képeslapok voltak. Vagyis a képes oldalon lévő keskeny sávra lehetett írni, vagy magára a képre, a másik oldalon csak a címzés szerepelhetett.

A képeslap tulajdonképpen egy kordokumentum. A nagyrészt az 1920-as és az 1930-as évekből származó képeslapok révén visszatekinthetünk az egykori Sárospatak utcáira, tereire, nevezetes épületeire.  Láthatunk olyan épületeket, építményeket, amelyek ma már nem léteznek, vagy más formában ismerjük őket.  A vár épületegyütteséről készült képek visszavisznek minket a főúri családok birtokára, a Windischgrӓtzek (1876-1944) korába. Láthatjuk a dísznövényekkel ékesített várkertet, és azt is, hogy a várárok még nem volt kiásva. Az udvar még burkolat nélküli, a főúri könyvtár hármas árkádja, a Vörös-torony felújítás előtti állapotában jelenik meg.

További nevezetes épületek is megjelennek a képeslapokon, mint a Tanítóképző Intézet, a Református Kollégium, vagy Római katolikus templom. De vannak olyan épületek is, amelyeket a hozzájuk fűződő történet tett nevezetessé. Ilyen például a mai Comenius utcán látható feltűnően magas, toronyszerű épület, a Fellegvár, melyet Vay Ábrahám (1789-1855) királyi kamarás építtetett az 1820-as években a Sárospatakon tanuló fiai részére. A hagyomány szerint, amikor az építőmester szóvá tette, hogy a túlságosan kis telken nem tud olyan épületet emelni, melyben az öt diák, a nevelők és a személyzet elférhet, a megrendelő báró azt felelte, hogy a telek övé az égig. Így lett az épület háromemeletes, legfelül egy külön vívóteremmel. Mikor a gyermekek elvégezték az iskolát, az egész épületet a Kollégiumnak adományozta. Felidézhetjük a Rákóczi utca egykori nevezetes, Szepessy cukrászdájának épületét, valamint megelevenedik előttünk a Piacz utca (mai Kossuth utca) vásári hangulata is.

A kiállításban három olyan kép is látható, melyen a Bodrog-híd szerepel. A legkorábbi, a XIX. században használt kőpillérekre épített négynyílású fa-felszerkezetű híd, mely 1910-ig szolgálta az itt élőket.

A következő képen, az 1910. május 13-án átadott, nagy teherbírású vashíd látható, melyet a németek 1944 őszén felrobbantottak. Az 1950-es években a vár mellett, az Arad utca végében állítottak fel egy új, kisteherbírású hidat addig, amíg a másik helyére egy stabil szerkezetűt emeltek. A ma is használatban lévő vasbeton hidat 1959. november 7-én adták át. Megtekinthetjük a képeken a vasútállomás egykori épületét és a Bodrogköz-Hegyközi Kisvasút állomását is.

Remélem, hogy a kiállítás a kedves látogatók számára is kellemes emlékeket idéz fel!

Forrás: A Rákóczi Múzeum honlapja