Drámai Himnusz-élmények

A magyar történelem zivataros évtizedeiben gyakran előfordult, hogy a Himnusz nem csupán egy magasztos ének volt, hanem a visszatérés, a béke, a megmenekülés jelképe. Többek között erről is szó lesz azon a tudományos konferencián, melyet január 25-én tartanak Miskolcon a MAB-székházban. Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet, a Földes Ferenc Gimnázium intézményvezető-helyettese, magyar–történelem szakos tanára „Kezünkben nemzeti színű szalaggal…” címmel tart előadást, az iskola honismereti és médiaműhelyének Himnusz-élményeiről.

Mert bizony ilyen is van. Az úgynevezett Himnusz-élményeket a szakkör tagjai munkájuk során élték meg.

– Műhelyünk több mint 10 éve működik – mondta elöljáróban Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet. – Az egyik meghatározó terület az audiovizuális emlékgyűjtés: a diákok történelmi időket megélt szüleivel, nagyszüleivel, rokonaival, ismerőseivel készítünk interjúkat. A megkérdezettek saját életüket vagy annak egy-egy részletét mesélik el valamely meghatározó eseményről, például 1956-ról vagy a málenkij robotról. Az elmúlt évek alatt nagyon sok megrendítően szép élményünk volt. Ezek közül három olyat választottam ki, amelyeknek köze van a Himnuszhoz – jelezte.

Az egyik történet egy életútinterjúhoz kapcsolódik. Jó pár éve dr. Palásthy Béla, egy idős jogász mesélte el az élettörténetét, fókuszálva a II. világháború előtti és utáni időkre. Felvidéki származású volt, és amikor az első bécsi döntésnek köszönhetően Kassa visszakerült Magyarországhoz, azt ő hatalmas élményként élte meg. A legmeghatóbb pillanat azonban az volt számára, amikor a kassai Szent Erzsébet-dómban újra elhangzott a Himnusz magyarul.

Fejfák az Isonzónál

– A második Himnusz-élmény egy kiránduláshoz kapcsolódik. A szakkör diákjaival az egyik évben az I. világháború volt a téma. Ellátogattunk Szlovéniába az Isonzóhoz, és megkerestük azokat a háborús emlékhelyeket, ahol nagyon sok magyar katona harcolt. Rábukkantunk a Bohinji-tó partján egy kicsinyke temetőre, ami telis-tele volt magyar katonák fejfáival. Minden gyerek hozott magával egy nemzeti színű szalagot, innen az előadásom címe. Mindenki keresett egy olyan fejfát, amelyen magyar név volt, és közösen elénekeltük a Himnuszt, majd a szalagokat a fejfákra kötöttük. Felemelő és szívszorító élmény volt. Ezután a diákok számára az I. világháború nem csupán tananyag lesz, mert az Isonzónál szembesültek azzal, hogy a távoli temetőben magyar katonák nyugszanak, akik olyan tizenéves fiatalok voltak a harcok idején, mint a mostani középiskolások – fogalmazott Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet. A harmadik Himnusz-élmény pedig szintén egy életútinterjúhoz kapcsolódik.

– Béres Erzsike nénihez látogattunk, az egyik diákom dédnagymamájához, aki túlélte a málenkij robotot. Nagyon szép filmet készítettünk a történetéből. Erzsike néni érzelmekkel teli elbeszélése megdöbbentő történeteket is tartalmaz. Az egyik nap még otthon volt a Bodrog-parti falujában tizenéves lánykaként, a másik nap pedig indulnia kellett. Néhány hét múlva a Donbaszban találta magát, a derékig érő hóban. Fogalma sem volt, hogy mi lesz vele, de túlélte, és amikor végre hazajöhetett, és társaival magyar földre értek, megcsókolták azt az elsiratott magyar földet, és elénekelték a magyar himnuszt – mesélte a pedagógus, hozzátéve: – A tanítványaim megtanulják a Himnuszt, elemezni is tudják, de amikor szembesülnek vele, hogy mit jelent azoknak a magyaroknak, akiknek a hazájuk, az életük forgott kockán, rögtön élővé válik a történelem.

Forrás: Boon