Sátoraljaújhely: Majális újra a Popelyáson
A rendszerváltás kezdete óta figyelem, hogy a különböző ideológiákon alapuló egymást váltó kormányzatok nagy bajban vannak a Majálissal. Régen tudtuk mi is a Majális, tudtuk mi lesz, ha eljön ez a nap, de valahogy manapság olyan "idegenné" vált. Nem tudunk, nem tudnak neki funkciót adni……
A régi formája, mármint a vállalatok felvonulása, hatalmas eszem-iszom, jókedv vidámság, mára nem megvalósítható, hiszen mindez a régi szellemiség terméke volt úgymond, politikai színezete volt, a munkásosztály ünnepe, a Munka ünnepe. Stb...stb...stb
A téli bezártság után tulajdonképpen ez az első olyan szabadtéri rendezvény, ahova ki tudnak mozdulni a családok…..lengén, nyáriasan.
Az idősek mesélnek a régi Majálisokról, a fiatalok elképzelik…..
Aztán egyfajta csalódásként élik meg a végére mindkét generáció tagjai. De miért is van az emlékünkben egy szép kép az egészről? Vélhetően azért, mert fiatalok voltunk és az egész egy kaland volt, egy gyönyörű nap, sok-sok játszópajtással, vagy épp azért, mert felnőttek voltunk és minden ingyen volt......akkor még nem ismertük a "hóvége" kifejezést se igazán, ami azért manapság szintén rányomja a bélyegét a hangulatra, a lehetőségekre egy ilyen rendezvényen a hó végén. Jó, tudom, ez hó eleje, de értsük jól!
Olyan, mintha a szervezők számára ez egy fajta púp lenne ez az ünnep a hátukon. Nem tudják eltalálni, hogy mit is kellene csinálni ezzel a nappal, így jobbára „falunapi” események szintjén oldják meg.
Sátoraljaújhelyen ez az esemény anno a Kopaszka hegyen, vagy ahogy a régiek ismerik, a Popelyáson volt. A város lakossága ilyenkor gyalogszerrel vette be a hegyet. Céges sátrak, sült kolbász, Laci pecsenye, sör, kispályás foci, millió szaladgáló gyerek, spiccesen éneklő lakatos a postással és szabász fiúval…..stb.
Évek óta a helyszín lekerült a városba….persze jöttek az elégedetlenkedők, hogy ennek a hegyen a helye. Végülis a tradicíó az tradició, az emlékek, emlékek.
2023-ban újra a majális park adta a helyszínt. Időközben a hegy bekerült a város turisztikai vérkeringésébe, hiszen innen közelíthető meg a feltárt várrom. Épült is azonnal Várlátogató központ, játszótér, díszköves járóút. …és egy hatalmas amolyan LIDL-s parkoló, ami szinte beborít minden négyzetcentiméternyi természetes földet. Beton, beton hátán. Körülötte az építkezések után még regenerálódni nem tudó táj.
A rendezvény központja a gigászi parkoló. Beton. Ülőalkalmatosság minimális, árnyék semmi. Középen színpad, amatőr társulatokkal, amolyan falunapi programokkal, fellépőkkel. Mivel más figyelmet lekötő esemény nem zajlik, így sok-sok nézővel is. Bámészkodókkal és büszke szülőkkel, akiknek gyermeke épp fellép a néptánc csoporttal, vagy a mazsorettel. Mi is gyalog indultunk neki…..a Májuskút úton rég nem látott tömeg hömpölygött fel és le. Bár már ez kicsit gyanús volt, hogy az elején jár a rendezvény, de van, aki lefelé jön. Egyre jobb kedvem lett, hiszen a fel és le jövők között is rengeteg ismerős, akikkel egy-két vicces szóváltással feledtük a sok gyaloglást. Jól éreztem magam felfelé….reménytelien haladtunk. Nagy tömeg volt. Kétségtelen. Délelőtt a szlovák határ másik oldalán lévő Kis-Újhely Majálisára akartunk menni, mert ott mindig jó kolbászokat kóstolhattunk, kiváló csapolt szlovák és cseh sörökkel. Zizi, Bambi körhinta.
Idén április 30.-án le tudták a Majálist, így maradt egyedüli programnak az újhelyi majális.
A Májuskút útról felinduló, régi "mély utat" teljesen eltűntették, széles autóút van a helyén, eléggé meredek. Nem igazán értem, hogy miért van ez, hiszen autóval kiválóan megközelíthető a Szerpentin felől is, de valami oka biztos volt, hogy elkészült. Talán a Várrom és az építkezések miatt kellett. Még egy fiatalnak is nehéz azért ezen felhaladni. Ennek ellenére sokan jöttek fel és le. Minden korosztályból. Felértünk. Beton mindenhol. Régen a gubicsokon ( fenyőtoboz Újhelyiesen) lépkedtünk itt, ma már modern betonon és dísz járókövön. Hm….
Épp óvodások léptek fel….forrón tűzött a Nap…..árnyékos hely szinte semmi. Óriási tömeg…ez jó lesz, gondoltam. A rendezvény részére körül kerített területen vagy két kört tettünk…..a gyerek szólt, hogy unatkozik. Irány a fagyis….kolbász, hússütő nincs. Nem láttam, nem éreztem sehonnan. Polgármesteri köszöntő és utána zene a színpadon. Ezt még megvártuk, majd a gyerek szólt, menjünk haza biciklizni inkább. Úgy éreztük ennyi elég is volt. Rosszkedvűek nem voltunk, jó kis sétának fogtuk fel az egészet….nem vártunk nagy csodát, hiszen bevezetőmben írtam, senkise tudja a modernkori szervezők közül, hogy mit is kezdjen a Május 1.-el.
Szinte ugyanazokkal sétáltunk lefelé, akikkel egy időben érkeztünk….Megnyugodtunk, hogy nem vagyunk egyedül, akiknek ennyi elég volt. Senki sem panaszkodott, láthatóan ez a jó kis séta a hegybe mindenkinek elég volt mára. Lefelé ugyanaz, mint felfelé, jókedv, pacsizgatás a szembejövőkkel. Az új mélyút alján sorompó, amit valami megmagyarázhatatlan oknál fogva minden gyalogosnál fel-le nyitogattak….teljesen érthetetlen volt a szituáció. ????
Hiányérzetem nincs….gyönyörű napos napon sétáltunk a családdal, ez mindennel felért…….
Mindent összevetve talán egy jó kezdet az egész, jó választás volt a helyszín......Majd meglátjuk.....Ha itt lesz jövőre is, újra fel fogunk sétálni...ez tradíció!
Ami viszont hiányzott, az a május elsejei reggeleket a városban mindig körbejáró, körbezenélő Dohánygyári Zenekar ébresztője. Idén nem volt. Na, jó...egy kispályás foci meccset is végignéztem volna.
Forrás: Sátoraljaújhelyi Históriák és Vendéglátása Facebook oldal