„Cigánd 100"

A tehéncsorda mellett külön posztot érdemel az állatfaj, hogy mennyire ellátta a családot sok-sok finomsággal, ha egy - egy tehén volt az istállóban.

Fejéskor a frissen fejt , meleg, habos tej kóstolása után a rocskában még bőven maradt. Tervezni kellett akkor is a főzést. Amihez friss tej kellett, akkor azt meghagytuk.

Másik részét letettük aludni, hogy legyen egy kis túró a nyögőre, bűribe tésztába, kőttesbe, apróbélesbe vagy apalacsintába, Ha a tej megaludt, leszedtük a tejfölt,a többit egy lábasba tettük és lassú tűzön a masina hátulján fült, készült a túró.

A leszedett tejföl meg ment a zurbolóba, hogy vajat köpüljünk belőle. Hát ez mindig az én feladatom volt. Az bizony vaj volt. Egészséges. Tudtuk miből van. A kemencében sült, friss meleg kenyérre kenve, az olvadó vaj ízét említéskor mindig a számban érzem. Hogy milyen finom volt az a tejberizs akkoriban, a tetején sült vajjal meglocsolva és úgy megszórva fahéjas cukorral.

Utólag amikor már az idő megszépített mindent, már nem is volt olyan szörnyű a tehén előtt a jászol izékelése vagy éppen a ganéj kihordása,ha ezekre a finomságokra gondolok.

Szép emlékek. Nem szégyellem. Amit megtanultunk gyerekkorunkban mindennek hasznát vesszük az életben.

(Foto: Néprajzi Múzeum)

Forrás: Cigándiak Facebook