Sikertörténet vagy leszakadás: miként teljesített Magyarország és a régió az EU-csatlakozás óta?

eukoronavirus 418266

Az elmúlt több mint másfél évtizedben Magyarország mindösszesen 11,5 százalékpontot (63%-ról léptük 74%-ra) dolgozott le hátrányából az EU27 átlagához való közeledés során, így a 13 közép-kelet-európai tagállam (EU13) közül mindösszesen a 10. a konvergencia rangsorban. Hazánk az ötödik volt 2004-ben, jelenleg pedig a 8. legfejlett tagállam a régiós országok közül. A jövő konvergenciafolyamatát illetően hatalmas a kérdőjel.

A tavalyi első féléves gazdasági mutatókat látva fennállt a veszély, hogy megakadhatnak a hazai konvergenciafolyamatok. A gazdaság recesszióba került, miközben a forint euróval szembeni árfolyamának értéke történelmi mélypontra süllyedt. Félő volt, hogy az import drágulásán keresztül rohamosan csökkeni fog a hazai fizetőeszköz vásárlóereje is, és e kettősség akár egy divergációs spirált is elindíthat.

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint azonban a magyar konvergencia az EU27 átlagához képest nem állt meg, bár kétségkívül vesztett az üteméből.

Az, hogy a magyar gazdaság folytatni tudta a közeledést, elsősorban a járvány globális jellegének, és a keresletet korlátozó természetének köszönhető; minden EU tagállamban szűkült a gazdaság 2020-ban, a háztartások fogyasztása pedig olyan nyomott volt, hogy a forint gyengülése nem okozott komoly problémát.

Az elmúlt 16 évben Magyarország mindösszesen 11,5 százalékpontot (63%-ról léptük 74%-ra) dolgozott le hátrányából az EU27 átlagához való közeledés során, így a 13 közép-kelet-európai tagállam (EU13) közül mindösszesen a 10. a konvergencia rangsorban. Ennél rosszabbul csak 3 tagállam teljesített, Ciprus és Szlovénia azonban már eleve nagyon közel voltak az EU27 átlagához, Horvátország pedig csak 2013-ban csatlakozott a közösséghez. A leggyorsabban Litvánia fejlődött, a balti ország 15 év alatt 37 százalékpontot haladt előre az egy főre jutó GDP-ben, és jelenleg 87%-kal az EU13 4. legfejlettebb állama, holott 2004-ben a 10. volt és 50%-on állt.

Összehasonlításképpen hazánk az ötödik volt 2004-ben, jelenleg pedig a 8. legfejlett tagállam a régiós országok közül. Első ránézésre a litván konvergencia sikertörténetnek tűnik, azonban csak 2008-ig volt az; a kialakult fiskális egyensúlytalanságok a 2008-as válság idején megroppantották az országot, azóta a növekedés pedig korlátozott. Ennek ellenére a stabil és kiszámítható gazdaságpolitika, valamint az euró bevezetése azonban elhozta a robusztusságot a litván gazdaság számára.

A régió átlagosan 17 százalékpontot javított 16 év alatt, ami meglehetősen csekélynek tűnik. Összehasonlításképpen az EU-s transzferekkel sokkal kevésbé ellátott Törökország 23 százalékponttal közeledett az EU27 átlagához (jelenleg 62%), ami más megvilágításba helyezi a magyar eredményeket is.

Hazánkat másfél évtized alatt Litvánia és Észtország mellett Lengyelország is megelőzte, Lettország és Románia felzárkózott.

Kakukktojás Szlovákia esete, amely 2015-ben még az EU27 átlaglának 78%-án állt, 5 évvel később pedig már csak 72% volt a relatív fejlettsége. Északi szomszédunkban a 2008-as válságot követő helyreállítási időszakban kezdett akadozni a termelékenység növekedése. Az ipari termelés rendkívül egyoldalúvá vált, és Szlovákia a globális járműipar minden rezdülését azóta is megérzi. Az autóipari specializáció ráadásul (Magyarországhoz hasonlóan) az értéklánc fogyasztókhoz közeli végén ment végbe, vagyis elsősorban az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységek vannak túlsúlyban.

A szlovák termelési kapacitások hamar telítődtek ezen a szinten, a magasabb hozzáadott értéket előállítani képes tudás egy jó része pedig főként Csehországba vándorolt.

Szlovákia nincs a megfelelő mennyiségű és minőségi know-how birtokában ahhoz, hogy fenn tudja tartani a járműipari FDI beáramlás idején elért magas növekedési rátáját, és bár nem állt meg a gazdaság bővülése, de a környező országok lehagyták.

Az euró szerepe kérdéses a történetben, hiszen a tőkebeáramlás idején valószínűleg inkább pozitívumként tekintettek rá a befektetők, jelenleg pedig feltehetően semleges, mivel Szlovákia valószűnőleg a korona mellett is hasonló helyzetbe került volna, igaz a versenyképesség javításán segíthet a saját fizetőeszköz reál-leértékelődése. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy a szlovák társadalom kelet-nyugati irányban meglehetősen polarizált, és az reálárfolyamok alakulására nagy hangsúlyt fektető fejlesztéspolitikák jellemzően nem tudják kezelni az ilyen társadalmi struktúrákat.

Visszatérve Magyarországhoz, a jövő konvergenciafolyamatát illetően hatalmas a kérdőjel. A kincstári várakozások szerint az idei növekedés meghaladhatja majd az 5-6%-ot is, bár ezt a jelenlegi ipari és építőipari folyamatok még nem támasztják alá.

A reálfejlettség szempontjából azonban most nem a megfelelő mértékű növekedés jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az árak elszabadulása, amelyen keresztül a forint vásárlőereje jelentős értékvesztési kockázatnak van kitéve.

Természetesen az alapanyagárak esetében továbbra is érvényes a globális jelleg, így a negatív hatás más országokban is érvényesülhet majd. A magyar gazdaság azonban mindig is szenvedett a magas inflációtól, amit most még a gazdaság túlhevítettsége is fűt. A jegybank ugyan megkezdte a gazdaság hűtését, azonban egy választási év előtt kérdéses, hogy a kormány is partner-e ebben. Ha nem, akkor az infláció akár az elmúlt évek eredményeit is könnyen is elmoshatja.

Forrás: Portfolio