Ezért hosszabb az idei február - A szökőév története

szokoev 02

Az év harminc és harmincegy napos hónapjai közül feltűnően kilóg a mindössze 28 napot számláló február, ám a csonka hónap 2020-ban – miként négyévente egyszer – kihúzhatja magát: idén a szökőnapnak köszönhetően 29 rubrikát kapott a naptárakban. A közvélekedéssel ellentétben azonban a szökőnap nem február 29., hanem egy korábbi dátum. 

Lemaradunk, vagy előre szaladunk?

Miért alakult ez így, és egyáltalán mi szükség van a naptár bolygatására, nézzük részletesen.

A Föld tengely körüli forgásának periódusideje (1 nap) és a Nap körüli keringésének periódusideje (1 év) közötti arány nem egész számot ad ki. 1 év = 365,24218967 nap. Ebből következően ha simán csak 365 napos éveket számolnánk, akkor 4 év alatt 4*0,24218967 = 0.96875868, azaz majdnem 1 nap elcsúszás lenne. Ez nem tűnik soknak, de 100 év alatt ez már majdnem egy hónap. Pont ezért minden negyedik évben beszúrunk egy napot, így kompenzálva a 4 év alatt felgyülemlett majdnem egy napnyi elcsúszást. Ezeket a meghosszabbított éveket nevezzük szökőévnek.

A szökőév egy olyan év, amely több napot tartalmaz a többi év szokásos hosszánál azért, hogy a hétköznapi naptárt szinkronba hozza a csillagászat szerinti idővel. Igazából az évszakok nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ha mindig ugyanannyi napot tartalmaz, akkor minden évben elcsúszik egy kicsit. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe, akkor ez a csúszás korrigálható.

Mely évek a szökőévek?

Minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek is. Így tehát a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.

Ezek alapján például szökőév: 2012, 2016, 2020…
Szökőéves századfordulók: 2000 és 2400…
Nem szökőéves századfordulók: 1900, 2100, és 2200…
Szökő napnak mindig a február 24.-ét tartjuk számon.

A február 24-i szökőnap több mint kétezer éves történetre vezethető vissza.

A naptár kialakulása és a szökőév eredete

A legkorábbi társadalmakban is igény volt rá, hogy az időt megpróbálják mérhetővé tenni. A nappalok, az éjszakák, és az évszakok szabályos váltakozása, a növényi életciklus ritmikus körforgása arra ösztönözte elődeinket, hogy mindezt rendszerbe foglalják. Az első naptárakban a mindennapos hétköznapi élet tapasztalatai játszottak szerepet. Később ezeket a tapasztalatokat kiegészítették majd felváltották a csillagászati megfigyelések.

Az öntözéses földművelést alkalmazó társadalmakban nagyon fontos volt, hogy pontosan meg tudják mondani a ritmikusan ismétlődő áradások időpontját. Az egyiptomi, babiloni, maja és azték de még a kínai csillagászok megfigyelései is örökérvényűek a mai napig. Az éveket a hold ciklusok váltakozása vagy a Nap éves járása alapján osztották különböző egységekre.

Jelenlegi naptárunk egyiptomi, görög és főleg római ötvözetből áll. A február 24-i szökőnap magyarázatát is a római naptár történetében kell keresnünk. Romulus római király alkotta az első naptárat, mely 304 napos volt és 10 hónapból álló évet tartalmazott.

A római naptári év a Hold járásán alapult, ami minden évben 1 teljes nap eltérést okozott a Nap járásához képest.Hogy az időszakokhoz kötött ünnepek a megfelelő helyükre kerüljenek, a római papok testülete időnként február 23-a után egy szökőnapot iktatott be.

A szakszerűtlen beavatkozások miatt i. e. 47-re a felhalmozódott hibák miatt a naptár már több hónapnyi csúszást mutatott. I. e. 46-ban Ju lius Ceasar, megbízta az egyiptomi származású Szoszigenészt a naptári hibák kijavításával. A csillagász november és december közé két rendkívüli hónapot iktatott be, így létrejött a naptártörténet leghosszabb éve, az annus confusionis, a “zűrzavar esztendeje”. Ekkor hozták azt a rendeletet, amely szerint 4 év közül három legyen 365, míg a negyedik 366 napos. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be.

Szoszigenész a naptári hiba kiküszöbölésekor alkalmazta az egyiptomi 365 napos napévet, amely már független volt a Hold járásától és kombinálta a csillagászat tropikus évhosszával (365 egész és egy negyed nap). A Julianus-naptár már egészen pontosnak volt – egy apró eltéréstől eltekintve. A 365 egész és egy negyed napos évhossz 11 perc 13 másodperccel volt rövidebb a 365 nap és 6 óránál, mely idő alatt Földünk megjárja éves útját.

Ebből a kis eltérésből a XVI. századra jelentős különbség alakult ki. 1578-ban XIII. Gergely pápa kezdeményezésére a naptár újabb reformjára került sor. Felkérésére az olasz és angol csillagászok dolgozták ki azt a megoldást, amelyet 1582-ben vezettek be, és Gergely-naptár néven mind a mai napig ismeretes.

Mivel a 11 perces eltérések 128 év alatt érnek el egy teljes napot, így 400 év folyamán kb. 3 nap eltérés halmozódik fel. Ezt a problémát úgy oldották fel, hogy a százassal végződő évek közül csak azokat hagyták meg szökőévként, amelyek négyszázzal is oszthatóak.

Érdekesség, hogy az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-ét október 15. követte. A szökőnaphoz a naptárkészítők nem nyúltak, így az maradt február 24-e. A Gergely naptár sem teljesen pontos, még mindig pár másodperccel hosszabb a csillagászati időhöz képest. Ez a különbség 3200-ra fog egy teljes napot kitenni.