Sárospatak: „70 éves a Rákóczi Múzeum” – időszaki kiállítás

2020. július 31-én, péntek délután Gombos Levente tárogató játéka hívta ünnepelni a kollégákat és a sárospatakiakat. Az intézmény 70 éves születésnapját köszöntő kiállítás megnyitóján Dr. Tamás Edit múzeumigazgató köszöntötte a vendégeket. Hangsúlyozta, hogy a múzeum sokkal több annál, amit a látogatók nap mint nap felfedeznek. A kiállítások „mögötti” szakmai munka az intézmény jelentős gyűjteményeiben zajlik, melyek az elmúlt évtizedekben folyamatosan gyarapodtak. A közelmúltból a nemzetközileg jelentős öntöttvas gyűjtemény, a sárospatakiak számára oly kedves mézeskalácsos- és gyertyaöntő műhely illetve a pataki kerámiák múzeumba kerülését kiemelve.
A segédgyűjtemények közé sorolt adattár és fotótár kapott most figyelmet az évfordulós kiállításon. A múzeum életét bemutató fotók kerültek szó szerint reflektorfénybe. Felvillantva az épületegyüttes régészeti feltárásának, felújításának folyamatát. Az újabb és újabb terek az évtizedek során új kiállításokkal gazdagították a múzeumot, váltak láthatóvá a vendégek számára.
Az épület, a Rákóczi-család történetét, Sárospatak és a vidék évszázadainak feldolgozását számos tudományos konferencia, tanulmánykötet, monográfia tette közkinccsé sárospataki, hazai és határon túli előadók által.
A nagy rendezvények sora a nagyközönség számára kicsit másként, de mindig magas szakmai színvonalon igyekezett megjeleníteni a történelmet. Jó példa erre az 2010-ben útjára indult ostromhétvége. Ez több mint hadijáték, a XVII. század művelődéstörténetének, gasztronómiájának, zenekultúrájának épp úgy hiteles bemutatója. Ezreket vonzó program a nyár derekán.
1950-ben egy gondnok volt a múzeum első munkatársa. Július 1-én lett kinevezett igazgatója Bakó Ferenc a sárospataki, akkori elnevezéssel Vármúzeumnak. Hosszú évekig egy szakmai munkatársa volt az 1951-től már Rákóczi Múzeum nevet viselő intézménynek. Gyimesiné Sergő Erzsébet, Dankó Imre, Balassa Iván, Filep Antal, Janó Ákos, Jósvainé Dankó Katalin, 2010-től Tamás Edit az igazgatók sora. A hatvanas évektől folyamatosan gyarapodott munkatársak és köztük a szakmai munkatársak száma. Tucatnyi kolléga több mint negyedszázadnyi munkájával járult hozzá az intézmény eredményeihez. Ketten közülük több mint 40 esztendőn át szolgálták a Rákócziak örökségének, a késő reneszánsz váregyüttes megújulását. Köszönet az ő és minden korábbi és jelenlegi munkatárs munkájáért! Köszönet annak a csapatnak is akik a mostani kiállítás megvalósításában részt vettek!

Aros János polgármester beszédében megemlékezett arról is, hogy ő maga is dolgozott e falak között. Különleges élmény volt számára, hogy amikor az 1980-as években diákként ásatási munkásként egy hónapot itt töltött, felfedezhette az épületegyüttes látogatóktól elzárt részleteit is. A Polgármester Úr gratulált az eredményekhez, hangsúlyozta azt, hogy a múzeum fontos szerepet játszik a térség kulturális életében, a magyarországi turizmus kiemelt célpontja.

A kiállítást megnyitó Dr. Hörcsik Richárd egyetemi tanár, parlamenti képviselő áttekintette a múzeum történetét: „…Úgy hiszem, hogy a Sárospataki Rákóczi Múzeum esetében egy tudatos és folyamatos fejlődési ívről beszélhetünk. … Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Múzeum a semmiből jött létre, már abban az értelemben is, hogy az utolsó várúr, Windischgrätz Lajos herceg időszakából mindössze két berendezési tárgy maradt itt. …

1950. január közepén a múzeum már gazdasági értelemben létezett, de hivatalosan csak július 1-jén indult el a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja szervezési tevékenységének köszönhetően, és decemberben már megnyílt az első kiállítás is, ami azonban csak a nappali órákban volt látogatható, megfelelő világítás hiányában. …Az ötvenes évek első felében azonban létrejött a műtárgygyűjtemények jellegére vonatkozó rendszer, és egyértelművé vált, hogy mi az elsődleges küldetése és gyűjtőköre a Múzeumnak: a Rákóczi-örökség ápolása, illetve a középkor és a Rákóczi kor anyaga, valamint a Bodrogköz és a Hegyköz néprajza különös tekintettel a szőlészetre. Ennek megfelelően a régészeti gyűjtési terület szűkebb, a néprajz tekintetében tágabb volt… Megjelent az a keret, amiben a mindenkori igazgatók végezhették munkájukat, és csodálatos módon a pataki szellem, a genius loci olyan közeget nyújtott a Múzeum építéséhez, amely talán sehol másutt nem volt tapasztalható.

A kezdeti, berendezésekre vonatkozó nehézségektől kezdve számos segítséget kapott a Múzeum a Sárospataki Református Kollégiumtól és annak legkülönbözőbb munkatársai közül is elsődlegesen Újszászy Kálmántól. Az itt végzett néprajzi kutatások, gyűjtőkörutak sikerét is nagyban támogatta az a kapcsolati tőke, amit éppen az ezen időszakban visszaszorított, gimnáziumától végképp megfosztott Kollégium bocsátott rendelkezésre. A Múzeum első évtizedét tehát a szakmai hírnév megszerzése, a múzeumi működés alapjainak megvetése jellemezte.

Ezen intézmény következő fontosabb korszak a hatvanas évektől számítódik: ekkor kezdték el ásatásokkal is tisztázni a szakemberek azokat a fontos kérdéseket, amelyeket levéltári forrásokból már vázlatosan ismerhettünk. A Vörös-torony melletti területrész, valamint a sütőház feltárása, majd pedig a Vártemplomban végzett munkálatok számos értékes információval és érdekes lelettel szolgáltak, megalapozva a későbbi rekonstrukciót is. Filep Antal, majd Janó Ákos igazgatói korszaka egyaránt szólt a folyamatos műtárgygyarapodásról, az igényes szakmai munkával megszervezett jelentős kiállításokról, és az egyes épületrészek helyreállítási munkáiról. Ekkor kezdődött meg a Vörös-torony rendbetételét szolgáló munkálatok, azokat azonban már csak egy új korszakban, Dankó Katalin igazgatósága alatt lehetett befejezni.

A rendszerváltoztatást követő években, de különösen is az ezredforduló óta felgyorsult az idő: számos kisebb-nagyobb beruházás, mint a kastélyszárny felújítása, a Reneszánsz konyha vagy Sütőház felújítása mellett a Múzeum jelentősége tovább növekedett, mivel egyre komoly részt vállalt a tudományos tevékenység támogatása mellett a kultúra terjesztésében is. 1992 óta ez a várudvar ikonikus helyszíne a Zempléni Művészeti Napoknak, illetve mai nevén már Zempléni Fesztiválnak. A vár Sárospatak leglátogatottabb turisztikai attrakciója, fontos szakmai díjak ismerik el az itt folyó munkát, emellett pedig a város fejlesztésében is komolyan részt vesz a Múzeum. A Várkerthez tartozó terület bővülése például a Borostyán épületével, és a területen már korábban is meglévő épületek, műemlékek felújításával, új funkcióval való ellátásával hatalmas hozzáadott értéket jelentett mindig is.
Mindezen pozitív fejlemények pedig nem állhattak volna elő a Múzeum stabil működésének és fejlődésének záloga, a sajátos szervezeti struktúra nélkül. Már Filep Ákos igazgató is azért küzdött, hogy ez az intézmény közvetlen alárendeltségben, filiáléként működjön a Magyar Nemzeti Múzeum alatt, most pedig látjuk ennek előnyeit is. Ez a különleges státusz ugyanakkor nem jelent kívülállást, hiszen a Rákóczi Múzeum a várossal együtt lélegzik, egymás sikerében kölcsönösen érdekeltek vagyunk.

Az elmúlt évtizedet igazgató asszony neve fémjelzi. Számos fejlesztés valósult meg az ágyúöntő műhelytől a sárazsadányi néprajzi kiállítóhelyig bezárólag. Tovább emelkedett a látogatói érdeklődés, újabb és újabb kitüntetésekkel ismerik el az itt folyó munkát, és folytatódott a gyűjtemény bővülése, és kiemelt szerepet kapott a Múzeum más, a tágabb régióban fekvő intézmények irányításában is.
Ezek elvitathatatlan tények, és még nem is említettem azokat a beruházásokat, folyamatban lévő projekteket, amelyek – közös szándékaink szerint – szinte új minőséget hoznak majd az intézmény életébe, tovább bővítve a külső vár területének látogatható részét és a gyűjtemény bemutatott részeinek arányát.

Ma, közel hetven év után egy olyan múzeumban állunk, amely nemcsak tudja, hogy honnan jön és hova tart, hanem ez mindenki számára is nyilvánvaló… ” – összegezte gondolatait Hörcsik Richárd.

Az időszaki kiállítás 2021. május 1-ig várja a látogatókat!

Fotók: Vitányi Ildikó, Gombos Levente

Forrás: sarospatak.hu