Emlékezzünk Horváth Lajos Tanár Úrra

Nekrológ Horváth Lajos halálára

A telefonomon kaptam a szomorú hírt, amit a szeretett unoka, Bence osztott meg az ismerősökkel, volt tanítványokkal, kollégákkal, hogy a Kossuth Gimnázium és Szakközépiskola egykori tanára Horváth Lajos örökre lehunyta szemét, rövid szenvedés után befejezte földi pályáját.

Szép, hosszú életet kapott a sorstól, hiszen 90. évében érte a halál.

Nagyon messziről indult. 1931-ben született Kunmadarason, apja asztalos kisiparos, anyja háztartásbeli volt. A háború alatti évek szétszórták az iskolákat, nehezítették tanulmányait. A békekötést követő konszolidációs időszakban Karcagon talált gimnáziumot, ahol 1950-ben érettségizett. 1954-benszerezte fizika-matematika szakos tanári oklevelét a Kossuth Egyetemen. Egész aktív életéből pályája elején egy esztendőt a Kossuth Kollégiumban töltött nevelőtanárként, a további 36 évet a Kossuth Gimnáziumban tudta le, szaktárgyait tanította.

Nem volt könnyű dolga. A természeti törvények mindennapi hatásait és következményeit megfogalmazó fizika rideg, érthetetlen és értelmetlennek tűnik a gyerekek többsége számára, a matematika pedig megtanulhatatlan szenvedéslét, fizikai fájdalmat okozó, álmatlanságot előidéző rettenet sok fiatalnak. Horváth tanár úrnak sikerült tanítványait meggyőzni ezek ellenkezőjéről. Jó pedagógiai érzékkel tárta fel az oksági összefüggéseket, tantárgyai belső logikáját, a jelenség és a lényeg összefüggéseit. Az volt a pedagógiai alapelve, hogy a magyarázataival megértesse a tantárgy mondanivalóját, elhitesse a gyerekekkel, hogy a tanulás csak a megértést követő második fázis, s a két folyamat egymás nélkül nem működik, vagy csak eredménytelenül működik.

Ezt az alapelvet vallotta egész pályafutása során, ezért képes volt addig magyarázni egy-egy anyagegységet, míg mindenki nem bólintott arra a kérdésére, hogy értik-e ?

Szeretett szemléltetni, kísérletezni fizika órákon. A kísérletek felismerhetővé, érthetőbbé tették a tananyagot, egyúttal bizonyították az elmélet és a gyakorlati élet mindennapos összefüggéseit. Ezzel a tantárgy közelebb került a gyermek lelkéhez, nem utasította el többé, sokan pedig megszerették a tárgyat és előadóját Horváth tanár urat is. Nagyon sok tanítványa az ő példáját követve lett fizika, matematika tanár, mérnök, vagy orvos, hiszen az ő idejében még fizika volt az orvostudományi egyetemeken az egyik felvételi tárgy.

A legtehetségesebb és érdeklődő tanulókkal szakkörben, rádióépítő tanfolyamokon külön is foglalkozott. Sokan kaptak tőle megbízást fizikai törvényszerűségek, matematikai összefüggések kutatására, melyből előadások, tudományos dolgozatok születtek. Ő maga is példát mutatott a kutatásra, tanári továbbképzésként kétéves akadémiai kutató ösztöndíjat nyert a debreceni ATOMKI-ban. Kutatási eredményeit egy tudományos folyóiratban megjelent cikkben összegezte.

Tanári pályájának sikereire, eredményességére felettesei is felfigyeltek, ezért 1963-ban a fizika tantárgy megyei szakfelügyelőjévé választották. Erről a megbízásáról három év után lemondott, mertközben megnősült és gyerekekkel bővült a család, segítenie kellett a saját gyermekei nevelésében is.

1982-ben megrendítő csapás érte. Elvesztette feleségét, egyedül maradt két tini-ifikorú lánygyermekkel. Ez a trauma még erősebbé, elszántabbá, céltudatosabbá tette, hiszen segítség nélkül maradt gyermekei nevelésében, a jövőjük meghatározását szolgáló fontos döntések kialakításában, anyagi biztonságuk megteremtésében. A feleségével együtt vállalt családi ház építését is egyedül folytatta, rengeteget dolgozott, sokat vállalt, hogy megnövekedett kiadásait fizetni tudja. Újra elvállalta a szakfelügyelői teendők ellátását is, melyet 1991-es nyugdíjba vonulásáig ellátott. Közben lányai mindketten matematika-fizika szakos tanárok lettek, így Horváth tanár úr gondoskodott az utánpótlás nevelésről is.

Nyugdíjasként aktívan részt vett az Újhelyi Diákok Baráti Körének rendezvényein, sokszor előadás tartásával lepte meg egykori tanítványait, az öregdiákokat. Memóriájának karbantartása érdekében sokat sakkozott, kártyázott, amíg voltak partnerei, és keresztrejtvényt fejtett, hogy fenntartsa gondolkodási frissességét. Ebből nagyon keveset veszített, a hosszú életkor okozta kognitív erózió nem kezdte ki gondolkodási képességeit, melyről egy hónappal ezelőtti telefonbeszélgetésben is megbizonyosodhattam. A szíve azonban elfáradt, nem bírta már tovább a hosszú életen át végzett munkát, s megállt, hogy átadja őt emlékezetünknek, s gondolatainkban, lelkünkben éljen tovább.

Sátoraljaújhely, 2020. november 20.

Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium, valamint
a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Köre nevében:

Daragó Ferenc