Sárospatak: Tarolt a családi pincészet a borversenyen

simko pinceszet 02

Két generáció megfontoltsága és lendülete viszi előre a Simkó Pincészetet.

Hazánk egyetlen nemzetközi borversenye a VinAgora, amelyet idén 21. alkalommal rendeztek meg. A beküldött majd nyolcszáz bort ötven zsűri bírálta, és a kiemelkedő mezőnyből hatot jutalmaztak Champion díjjal, míg hét nagyarany és 140 arany minősítést osztottak ki. A sárospataki Simkó Pince két Champion és egy nagyarany minősítést is begyűjtött – egy arany mellett –, de ők kapták az év családi borászata elismerést is.

Első generációs vállalkozók

A Simkó Pincészet pedig valóban igazi családi borászat, ez azonnal kiderül, amint megérkezünk hozzájuk, és leülünk beszélgetni a szülőkkel, Máriával és Sándorral, a gyermekeikkel, Kittivel és Gáborral, illetve Kitti párjával, Giuseppével. Mindenki mosolyog, vidám, közvetlen, nem is csodálkozunk rajta, hogy ilyen környezetben jó borok készülnek.

Mint megtudjuk, a szülők 1994-ben indították a pincészetet, két nyolcszáz öles háztáji szőlőben, illetve bérbe vehető szőlőkben kezdtek közösen borral foglalkozni.

– Bár ebben is volt egy kanyar, mert először oltványokkal szerettünk volna foglalkozni, de pár év után inkább lemondtunk róla. Továbbléptünk, és a privatizációs időszakban elkezdtünk szőlőterületet vásárolni és borászkodni. Elsőre nagyon furcsa volt, hiszen első generációs vállalkozók lettünk, de belevágtunk. Kicsit bizonytalanok voltunk, de nem adtuk fel a nehézségek ellenére sem – meséli Mária.

Sándor hozzáteszi, jelenleg 25 hektáron foglalkoznak szőlővel és hét hektáron bodzával. Ha továbbra is ketten csinálnák, akkor visszább vettek volna már a mennyiségből, de kivártak kicsit, hogy vajon a gyermekeik akarnak-e a családi borászatban dolgozni. Illetve, ahogy mondja: hazatérnek-e, ugyanis mindketten tanultak a fővárosban és külföldön is.

Gábornál nem volt automatikus, hogy tovább vinné a családi hagyományt, más úton indult el, közgazdasági egyetemet végzett, és továbbra is érdekli a pénzügy. De, mint mondja, szerteágazó az érdeklődési köre, beletartoznak az életmóddal kapcsolatos dolgok, sokat foglalkozott a nyelvvel, és egy sikeres online terméket is magáénak tudhat. Ausztriában szakirányban is tanult egy évet, igaz, a borászat menedzseri részét előtérbe helyezve. Még most is nyitott más irányba is, de egyre többet dolgozik a családi borászatban.

Kitti esetén egyértelműbb volt az út, hamar eldőlt, hogy ezt szeretné csinálni, nagyon szeret a szőlőben és a borkészítésben is dolgozni; ahogy a vendéglátás része, a borkóstolók is kedvesek számára. Az egyetemen élelmiszermérnöknek tanult borászati szakiránnyal, és biztos volt benne, hogy a tanulmányai után hazatér, és a családi borászhagyományt folytatja. Előtte azonban volt egy olasz „kitérő is” az egyetemhez is kapcsolódva, illetve egy borászatnál dolgozva, ami közben a szerelem is megtalálta. Így érkezett meg a családba Giuseppe Sellitto, aki szintén kiveszi a részét a munkából.

Desszert helyett

Mint mesélik, a családi kupaktanács közösen dönt mindenről, akár a borok, a palackok, a címkék, akár az értékesítés kérdésében.

– Most hónapok óta itthon vagyunk, és minden energiánkat a borászatra fordítjuk. Igyekszünk új dolgokat kitalálni, fejleszteni, keresni a legjobb megoldásokat. Így például elindítottuk a web­shopunkat, az online értékesítést. A járványhelyzet bizonyította, hogy ezen a téren még akkor is erősíteni kell, ha egyébként a bor tipikusan olyan termék, amit kóstolni, látni, érezni kell. Mi persze úgy szeretjük leginkább ezt csinálni, ha levisszük a vendégeket a pincébe, bemutatjuk a borászatunkat, kóstoltatjuk az éppen forgalomban lévő borainkat, hogy aztán ha ízlik nekik, akkor tudják, hogy mit keressenek – mondja Kitti.

Egy hipermarkettel dolgoznak együtt, amelynek polcain megtalálható a boraik nagy része, illetve egy nagykereskedő partnerük is van. Szeretnék az itthoni értékesítést erősíteni a webshopon, illetve a kóstolókon keresztül is. Külföld felé is igyekeznek nyitni, jelenleg harminc százalék körüli az exportjuk. Kérdésünkre, hogy mely országokban van jó piaca a tokaji bornak, elmondják, hogy az édes borokat szeretik a távol-keleten, mint Kína, Tajvan, de jó a piaci lehetőség Svéd-, Finnországban és Norvégiában, a száraz borokkal, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban, Angliában az aszúval, de még Brazíliában is. Azt mondják, nagyon fontos lenne a megfelelő marketing, ugyanis az aszút sem ismerik mindenhol, még Magyarországon sem eléggé.

– Sokan azért vásárolják, hogy nagy ünnepeken igyanak belőle, vagy ajándékba adják. Elfogadható, megfizethető áron kell adni, és a mindennapok borává tenni, legyen desszert a héten néhány napon az étkezés végén. Ne süssön a háziasszony mindig süteményt, kínáljon helyette – vagy a desszert mellé – egy pohár tokaji aszút. A hétköznapok luxusaként. Azonban az is fontos, hogy legyenek könnyű, egyszerűbben iható borok is a borvidékről a köztudatban. Az édes bor nem annyira trendi, ami nem kedvez a tokaji édes boroknak – sorolja a két fiatal.

Nehéz versenyezni

Mint mondják, a megjelenésében is fontos a változás, fiatalosnak, érdekesnek kell lenniük a boroknak. A hagyományos vonal mellett elkezdtek egyszerűbb, letisztultabb címkéket készíteni, de igyekeznek figyelemfelhívó megjelenést kialakítani, hogy többen levegyék a polcról.

Miközben megtekintjük a lélegzetelállító és hatalmas pincét, elmondják, hogy a nagyon olcsó külföldi borokkal nehéz versenyezni. Európa és a világ jó részén könnyebb dolguk van a termelőknek, ugyanis minden gépesítve van, kifejezetten úgy ültetik a szőlőt is. Méghozzá százhektáros területeket egyben, amelynek kedvez, hogy sík területre ültetnek, ahol nincsenek parcellák, köves talaj. Ugyanakkor nem mindenhol van terméskorlát, így sokkal több palack bort állítanak elő egy hektárról, és állami támogatást kapnak a külföldi értékesítés mellé. Megjegyzik, hiába olcsó borok jelennek meg, a jó részük egyáltalán nem rossz. Persze Hegyalján, mivel zárt borvidékről beszélünk, hozni kell korlátozásokat, de véleményük szerint a versenyképesség érdekében meg kell gondolni, hogy mit.

A VinAgorán négy tétellel neveztek, a 2018-as jégboruk, illetve a 2013-as Tokaji Esszencia kapott Champion minősítést, a 2014-es 4 puttonyos Tokaji Aszúval nagyaranyat és a 2016-os 5 puttonyos Tokaji Aszú is arany minősítést kapott. Mint mondják, az utóbbi két évben nem nagyon jelentkeztek versenyekre, a VinAgorára sem küldtek bort, de idén úgy döntöttek, hogy megpróbálják már csak visszaigazolásképpen is. Úgy érezték, hogy jók a boraik, és nyerhetnek vele, de ennyire jó eredményre nem számítottak. Természetesen nagyon büszkék, és örülnek neki, ez is nagy lendületet ad a terveikhez, elképzeléseikhez a jövőben.

(A borítóképen a Simkó család: Kitti és Giuseppe, Simkó Sándor, Mária és Gábor)

Forrás: boon.hu