Tokaji , a minőség mellett tette le a voksát

minoseg

Még a tokaji borok sem adják el magukat – kell a reklám és a marketing.

Két aranyérmet hozott el a közelmúltban a bordeaux-i Challenge International du Vin borversenyről a mádi Orosz Gábor, aki a legeredményesebb magyar borásza volt a megmérettetésnek. A tokaji hárslevelű – Király dűlő 2012 és tokaji aszú 6 puttonyos 2005 borával érdemelte ki az elismerést. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

Mennyire nehéz ezen a versenyen aranyérmet szerezni?

A hetvenes évek óta létezik. Több ezer tételt küldenek be minden évben, amit egy előzsűri szűr, majd második körben jön a szakmai zsűri. Ők vakon kóstolnak. Mindössze tizenöt százalék kaphat érmet, ebben oszlik meg az arany, ezüst és bronz. Az, hogy a száraz borommal aranyérmet kaptam, az igazán nagy dolog, sokkal nehezebb abban a kategóriában nyerni. Hat éve voltam már egyszer ezen a versenyen, akkor három bort vittem, és két aranyat, valamint egy ezüstöt sikerült elhoznom. Aztán úgy döntöttem, hogy nem megyek versenyekre, kiállításokra, de ez utólag hiba volt.

Miért lehet fontos ilyen versenyeken megjelenni magyar borászoknak?

Egyrészt lemérjük, hogy hol tartunk, másrészt a nemzetközi piacon való megjelenéshez is szükséges. A keleti piacon például fontos a fogyasztónak, szinte garancia a vásárlásnál, ha rajta van a jelzés, hogy díjat nyert.

Az, hogy a családja generációk óta a borral foglalkozik, determinálta, hogy erre a pályára kerüljön?

Abszolút nem. Apai ágon mindig szőlővel, borral foglalkoztak a felmenőim, vincellérek voltak, de rendelkeztek saját területtel is. Aztán jött a kommunizmus, államosították a szőlőt, édesapámnak el kellett mennie a csokigyárba, édesanyám pedig a bányászüzemben dolgozott. Édesapámnak nem adatott meg, hogy bort készítsen. Akkor egy embernek 0,3 hektár szőlője lehetett, így kettőjüknek volt 0,6. Arról a szőlőt beadták, mert úgy sokkal jobb árat tudtak elérni, mint ha bort készítettek volna belőle – azt egyébként is üldözték. Én műszaki vonalon dolgoztam, de 1991-ben adódott a lehetőség, hogy a megalakult Gundel Pincében lehettem vincellér, ahol ’94-ig dolgoztam. Édesapámmal 1989-től elkezdtünk bort készíteni, persze csak aszút, mert akkor nem is gondoltunk arra, hogy mást is lehetne. Nem tudtuk még, mi a piacgazdaság, beszálltunk egy cégbe, ami két év múlva csődbe ment, és elvették a szőlőnket, mivel apport volt. Nem volt tehát egyszerű a kezdés. Először csak lédig aszút készítettünk, és eladtuk más cégeknek. Hát, így kerültem a pályára.

Hogyan sikerült a kezdeti nehézségek után sikeres borászatot építeni?

A Gundelben dolgoztam együtt Malatinszky Csabával, aki az ország első sommelierje volt. Ő mondta nekem, hogy palackozzam a bort, és ő eladja. Így neki köszönhetem, hogy elkezdtem palackos bort forgalmazni.

Az első palackos borom az 1989-es 6 puttonyos aszú volt. Aztán jött a kapcsolatom Gál Tiborral Egerből, aki szerintem a legjobb borász és ember volt. Nekem szakmailag nagyon sokat segített. Neki volt egy olasz kapcsolata, Antinori márki, a világ egyik legmeghatározóbb bortermelője, és akivel Tibornak köszönhetően kerültünk kapcsolatba. Most már húsz éve a saját hálózatán keresztül a világ 18 országába forgalmazza a boromat. Nagy büszkeség, hogy a saját pincéjében, Toszkánában a borkóstolás során a saját borsora végén az én aszúmat kínálja. Van egy közös címkénk, Baron Bornemissza név alatt küldjük ki a borokat. Olyan helyekre kerültünk így be, ahová különben biztos nem jutunk oda, mint például Dubajba. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy jöttek további partnerek, és fejlődtünk.

A jelenlegi címkével 2004 óta vannak dűlőszelektált száraz, édes aszú boraim. A száraz bornál három dűlőre koncentrálunk, ez a Király, a Betsek és a Nyulászó. De egyébként már 1994-ből is van dűlőszelektált száraz hárslevelű borom, tehát mondhatjuk, hogy kicsit előrébb jártam ebben.

Tehát úgy alakult, hogy a külföldi piac lett erősebb az eladásnál?

Nyilván amikor Antinori márki elvitte a boraink nagy részét, nem koncentráltunk annyira a belföldre, volt olyan év, amikor 90 százalékban exportra mentek
a boraink. Ez a mai napig is meghatározó, de azért a hazai piacot sem hanyagolom. A tokaji borokat nem lehet azonban csak itthon megitatni, egy különleges borról van szó, amelynek meg kell keresni a nemzetközi piacait, ahol megfelelő áron lehet értékesíteni. A tokaji borok nagy része nem a bevásárlóközpontok polcaira való. Meg lehet találni éttermekben vagy a borokkal komolyan foglalkozó borkereskedőknél a helyét, de egy hatezer forintos tokaji száraz bort nem fognak levenni a vásárlók az üzletek polcairól. A vírushelyzet előtt például London komoly éttermeit jártuk végig, hogy megismertessük, beajánljuk a borokat.

Ha jól tudom, két márkanév alatt is vannak borai.

Két cégünk van, az alap vállalkozás a családi az Orosz Gábor, amit édesapámmal alapítottunk. Ezek a borok csak prémium borok, kis tételben. Emellett van a Bodvin márkanév, amit a sógorom hozott létre, és a halála után Éva nővéremmel visszük tovább. A Bodvin friss gyümölcsös száraz, édes és aszú borokat készít, melyek éttermekben, borszaküzletekben vagy a szupermarketlánc üzleteiben találhatók meg. Azok az ünnep- és hétköznapok jól fogyasztható borai.
A két céggel együtt lefedjük a teljes borszortimentet.

Hogyan kell elképzelni ezeket a prémium borokat?

A száraz borok kifejezetten dűlőszelektált borok, sőt akár egy dűlőn belül is csak bizonyos parcellákból. Csak az egészséges fürtöket szedjük le. Így adott bor, adott területről limitált, pár száz palackkal lesz csupán, minden bor sorszámozott. Kíméletes, fürtös préseléssel készül, nem törjük a szőlőt, bekerül a hordóba, kierjed, érlelődik 10-11 hónapig, akkor palackozzuk, és egy évig pihen, mielőtt eladásra kerülhetne. Az aszú borok készítésénél csak a tökéletes aszú szemekből készítek bort, melyet legalább három évig hordóba érlelek. Ezért nem minden évjáratban készül aszú bor. Itt Tokaj-Hegyalján rendkívül nagy hatása van az évjáratnak, két év között lehet nagy különbség ugyanabból a dűlőből is. A borok megjelenésében törekedtem az egyedi megjelenésre. Minden borcímkén az adott dűlő térképe található, bejelölve rajta az a terület, ahol a szőlőink vannak, például a Nyulászó esetén egy 1867-es térkép van a címkén, és a település nevét az akkori írásmódban, Maádként szerepeltetjük.

Mennyire van most keletje a tokaji boroknak a nagyvilágban?

Ahogy szokták mondani, világhírű bor, Magyarországon ismerjük. Persze az valóban igaz, hogy a világon két dolgot ismernek mindenhol Magyarországról, Puskást és a tokajit. Annyit tudnak róla, hogy aszú és édes, de az édesnek nincs trendje, az egész világon sem. Alig két százalék a világ borfogyasztásában az édes, és annak a kilencven százaléka nem természetes édes. A tokajin kívül nem sok borvidék van a világon, ahol csak a természetes édessége van a bornak. De kell egy komplett marketingbüdzsé, amivel meg tud jelenni a világban.

Tehát jó bornak is kell a cégér?

Felnőtt egy generáció a világban. Számukra nem divat most tokaji bort inni. Egy jó bort is csak akkor lehet eladni, ha megfelelő marketing van mellette. Nézzük csak az amerikai piacot, ha kiteszem a polcra a bort, nem fog menni, ha kellőképpen jó marketinggel állítom, hogy ez nagyon jó bor, akkor viszont igen – még akkor is, ha valójában annyira nem jó. De említhetem Lengyelországot. Ahogy a mondás is tartja, hogy lengyel, magyar két jó barát, valóban itták egymás borát, a lengyel piac nagyon jó volt a magyar boroknak.

A félédes furmint, az egri bikavér és az aszú ment jól. Aztán megjelent a piacon Chile a száraz boraival, modern címkékkel és fizetési haladékkal a kereskedők számára. Mellé tettek óriási reklámot, marketinget, egy évig a csapból is az folyt, hogy igyanak chilei bort. Abban az évben a lengyel borfogyasztás hetven százalékkal nőtt, míg a magyar borkivitel harminc százalékkal csökkent. Itt Hegyalján vagy minőséget készítünk, nem tömeget, vagy a borvidék hosszú távon csak agonizálni fog. Sőt, csúszni lefelé. Most az látszik, hogy a polcokon csúszik egyre lejjebb a tokaji, mert nem fogyasztják. Mert nincs mellette reklám. Ezen változtatni kell.

Mi a helyzet az itthoni piaccal?

Magyarországon trenddé kell tenni, hogy igyunk jó, száraz, tokaji bort. Még mindig az van az emberek fejében, hogy ha tokaji száraz bort isznak, az savas, oxidált és nehéz, ami nem igaz. Ez a borvidék valóban egyedülálló, a világon nem tudok rajtunk kívül még két-hármat mondani, ahol a paletta minden bora megvan. Készítünk nagyon jó száraz, reduktív borokat, akár fröccsnek is – mondjuk ki nyugodtan. Készítünk dűlő szelektált száraz bort, mint amivel most nyertem. Készítünk olyan édes borokat, ami könnyű, hétköznapok bora, de ott az aszúbor is. A furmintot, hárslevelűt ugyan a jó Isten is édes borhoz teremtette, de ha jó mustot kapunk, akkor a világ legjobb száraz borait is el lehet belőle készíteni. Ezt még tanulnunk kell. Ugyanakkor itthon is fontos, hogy eljuttassuk
a fogyasztóhoz a bort, nem elég csak abban bízni, hogy a tokaji majd eladja magát. Én például kitörési pontnak gondolom a turizmust, ide kell csábítani az embereket, kóstolják, igyák helyben a borainkat. Most nagy divatja van a kerékpáros turizmusnak, és éppen kerékpárút-fejlesztések is vannak erre, ezt ki kell használni. Sőt, ne csak idejöjjön a turista, de maradjon is néhány napot. Én vendégszobákat is üzemeltetek, és a vendégeim olcsóbban juthatnak a boraimhoz így, mint ha boltban vásárolnák meg. Ennek pozitív visszajelzései vannak.

Minek köszönhető, hogy ilyen jó borok készülnek itt?

Ott a talaj. Az egy dolog, hogy vulkanikus, de az, hogy ezt több millió éve elöntötte a Pannon-tenger, és az utótevékenységek kimosták belőle a rengeteg ásványt, teljesen megváltoztatták a szerkezetét a talajnak. Ilyen erős vulkanikus tevékenység ennyire kis helyen nem volt máshol. Látszik ma is, hogy más a talaj egy-egy dűlőben, sőt azon belül is. Fontos a mikroklíma, az éghajlat. A legfontosabb az egész éves gondos szőlőmunka, melyet évek óta a dolgozóim nagy szakértelemmel végeznek. A jó bor a tőkén dől el, mi csak maximum hozzáadjuk az évek tapasztalatát és tudásunkat. Ezért nagyon különleges a mádi tokaji bor, amit mindenkinek kóstolnia kell.

(A borítóképen: Orosz Gábor a tokaji bor jövője szempontjából is fontos kitörési pontnak tartja a turizmust)

Forrá: boon.hu