Drága árammal fűtjük az inflációt

39031901 227c5f79785248bd208a6802afe07f61 wm
 
Az elmúlt hetekben sok vállalkozás hitetlenkedve fogadta a 2022-re kapott villamosenergia-beszerzési árajánlatokban feltüntetett 30–60 százalékos emelést, amit kigazdálkodni legfeljebb a fogyasztói árak emelésével lehet. Ez is hozzájárulhat a tartósan magas inflációhoz.
 

A lakosság ugyan még kevéssé érzi – és a rezsicsökkentés miatt a saját számláin nem is látja majd –, de 

az idei év rendkívüli körülményei miatt előfordulhat, hogy akár fél év alatt megjelenik az áttételes inflációgerjesztő hatások között a villamosenergia jelentős drágulása a szabadpiacon.

A januártól érvényes árszabásra ugyanis rendre 30-50-60 százalékkal magasabb ajánlati árakat kapnak a vállalkozások és az önkormányzatok, utóbbiak nem is igen tudják, miként gazdálkodják ki ezt. A versenyszféra vállalatai pedig kénytelenek lesznek ezt a drasztikusan emelkedő költségemelkedést is beépíteni a fogyasztói árakba.

Mindez nem magyar jelenség, egész Európában jelentősen emelkedett a villamos energia ára az elmúlt hónapokban, és az egyes piacok között kicsi az eltérés, azonban vannak magyar sajátosságok is, amelyek hozzájárulnak a dráguláshoz – mondta az Index megkeresésére Felsmann Balázs egyetemi adjunktus, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának kutató főmunkatársa. A jelentős áremelkedés hátterében részben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben (ETS) megfigyelhető, részben spekulatív megfontolású kvótadrágulás áll, rövid idő alatt ugyanis 25-30 euró/tonnáról 55 euróra emelkedett az üvegházhatású gáz (ühg) kibocsátásának kvótaegységára. Emellett a piac azt is elkezdte beárazni, hogy az Európai Bizottság a végül a múlt héten bemutatott Fit for 55 programban milyen szigorú intézkedésekkel biztosítaná az 1991-es szinthez képest számított 55 százalékos ühg-kibocsátás elérését 2030-ra. Mivel a tervek szerint csökkenne az ETS-rendszerben kiosztható ingyenkvóták száma, ezért a piaci szereplők eleve nem várnak 50 euró alatti árat.

Mindezt tetézi, hogy a rekordokat közelítő kvótaárak mellett egyidejűleg az egekben van a szén és a földgáz ára is, vagyis szinte minden, áram előállításhoz használatos alapanyagé is. A kereslet továbbra is igen élénk mind a járvány után újrainduló ipar, mind a részben még mindig otthon ülő lakosság részéről is. Az utóbbi években ráadásul jelentős lakossági elektromosáram-igény is jelentkezett a megváltozó fogyasztói szokások – úgymint az elektromobilitás, az elektromos fűtési rendszerre való áttérés és az egyre több, elektromos árammal működő eszköz használata – miatt.

Mivel a magyar árampiacon a lakossági egyetemes szolgáltatásban a szolgáltatói áramárat kilowattóránként 13 forinton maximalizálta a kormány még 2013-ban – ennek egyébként a reális ára 26–30 forint között lenne most piaci alapon –, ezért a szolgáltatók már évek óta a versenyszféra vállalatai és az önkormányzatok számára elérhető szabadpiaci áram árában érvényesítik minden költségüket. A lakosság például évek óta nem járul hozzá az alternatív energia átvételéért fizetett magasabb összeg, a kötelező átvételi árat finanszírozó kassza feltöltéséhez – szemben a német megoldással, ahol elsősorban a lakosság finanszírozta a magasabb áramárakon keresztül az atomerőművek megszüntetése, illetve a szenes erőművek leállítása utáni időkre készülve az alternatív energiaforrások kiépítésének és hálózatba kötésének magasabb összegét. Ez utóbbi egyébként mintegy 3 forinttal dobná meg Magyarországon a kilowattóránkénti lakossági áramárat.

A 2022-re szóló szabadpiaci villamosenergia-árak ajánlati árának jelentős növekedéséhez az is hozzájárult, hogy

a kereskedők döntően a szabadpiaci árban érvényesítik a 2021-től bevezetett, energiahatékonysági kötelezettségi rendszerrel kapcsolatos költségeiket is.

Mintegy 10 milliárdos nagyságrendű tételt jelent – amit szintén nem tudnak finanszírozni a kereskedők – a mostanra erőteljesen elszabadult kiegyenlítő energia árának költsége is. Az ebben a piaci szegmensben tapasztalható drágulás miatt egyébként a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal piacfelügyeleti vizsgálatot is indított.

Duplájára emelkedhet az áram nagykereskedelmi ára

Egyelőre nem látok olyan tényezőt, ami rövid távon változást hozna, és ha egyetlen makrogazdasági körülmény sem változik, akkor reális várakozás lehet, hogy a tavalyi szint dupláján, 80–100 euró/megawattórás szinten stabilizálódhat az áram nagykereskedelmi ára a következő 1-2 évben – mondta Felsmann Balázs. Felidézte azt is, hogy a piac 2007-ben járt a mostanihoz hasonló szinten, amelyet lényegében a 2008-as válság és gazdasági visszaesés tört le. Az alternatív energia mind nagyobb arányú térnyerésével egyre inkább szükség lesz a kiugró, hirtelen jelentkező fogyasztási csúcsokat kiszolgáló, hagyományos erőművi kapacitásokra is, ezek belépése azonban drága lesz a következő években az új kvótaszabályok miatt.

Azt már nehezebb megítélni, hogy a drága áram miként érinti az ipar cégeit, és hogy mennyire és mikor fog végül megjelenni a fogyasztói árakban. Felsmann Balázs szerint a legnagyobb multinacionális vállalatokat várhatóan kevésbé rázza majd meg, lévén a befektetéseikért cserébe kapott egyedi támogatások és adókedvezmények miatt teljesen más költségszerkezettel dolgoznak, mint egy kisebb magyar vállalkozás, ami ezekből az egyedi kormánytámogatásokból kimarad.

Virovácz Péter, az ING Bank vezető makrogazdasági elemzője szerint most nagyon is sok oldalról került nyomás alá az ipar, ezért aligha elkerülhető, hogy viszonylag rövid távon a fogyasztók is megérezzék az előállítási költségek és köztük az energiaárak elszállását.

A KSH adatai szerint máris érezhető 2-2,5-3 százalékos emelkedés a tartós fogyasztási cikkek árában, holott az elmúlt 5–10 évben ebben a szegmensben inkább enyhe, de folyamatos árcsökkenés volt jellemző.

A globális alapanyag- és félkésztermék-árrobbanás – e piacok normalizálódásával 2022 végére, 2023 elejére számolnak az elemzők –, a szállítási költségek drasztikus növekedése, illetve a globális ellátási láncok akadozása okozta kapacitáshiányok mellett Magyarországon erőteljes bérnyomás is érvényesül. A közszféra két számjegyű emelése mellett a versenyszférában is 8-9 százalékos bruttó béremelés prognosztizálható a munkaerőhiány visszatérése mellett. Az emelkedő munkaerőköltségeket pedig most, hogy nemcsak alapanyagokból, de gyártósorokból is hiány van, automatizációval sem lehet csökkenteni, legfeljebb egy-két éves csúszással, mire a kapacitásbővítő beruházásokhoz elérhetőek lesznek a gépsorok is – hívta fel a figyelmet Virovácz Péter.

Az elemző szerint ráadásul a termelés felpörgetése egyúttal hozzájárul az engergiaárak emelkedéséhez is, azt a 30–50 százalékos áramár-növekedés még nem fogja vissza, viszont a vállalatok szinte biztosan áthárítják a költségnövekedést a végső fogyasztókra. A következő egy évben inkább enyhe árnövekedés, majd stagnálás várható az energiaárakban, kivéve akkor, ha egy újabb globális járványhullám miatt ismét beszakad a kereslet, és ennek nyomán az áram ára is – mondta Virovácz Péter.

A korábbi tapasztalatok szerint az ipari termelői árak változása átlagosan 6–9 hónap alatt épül be a fogyasztói árakba nagyjából 20 százalék erejéig, azaz 100 forintnyi termelői áremelkedés 20 forinttal növeli a fogyasztói árakat.

Most azonban lehet, hogy a számos egyszerre jelentkező hatás miatt ez sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben ér majd el a fogyasztókig – jegyezte meg Virovácz Péter. A nagyobb építőipari projektek minimum fél-egy éves, az extrém alapanyagár-drágulás miatti borítékolható csúszása vagy csökkentett műszaki tartalommal való elkészítése is egyaránt a fogyasztókon csattan majd a tervezettnél drágább lakások miatt.

A makrogazdasági elemző szerint mindennek tartós inflációs hatása lesz. Szerinte részben épp a várható ár-bér spirál kialakulásának megelőzése érdekében kezdett kamatemelési sorozatba a Magyar Nemzeti Bank. Ugyanakkor szerinte a világpiacon lévő pénzbőség miatt kialakult hozamvadászat miatt egy-két kisebb emelésnél mindenképp többre lesz szükség a jegybanki célok elérése érdekében.

Akár 2 százalék közelébe is emelkedhet a jegybanki alapkamat az év végére – mondta Virovácz Péter. Szerinte ahhoz, hogy sikeres legyen a jegybank kezdeményezése, globális pénzpiaci változás is kell.

Az viszont szinte borítékolható, hogy az áram- és a nyersanyagárak emelkedése megviseli az önkormányzatok költségvetését, aminek az idei, de a jövő évi központi költségvetést és az inflációt érintő negatív hatásai is lesznek. Ahogyan a minimálbér egy lépcsőben 200 ezer forintra történő emelése is jelentős inflációgeneráló hatással bírna, mivel ennek költségeit háromnegyed részben általában a háztartásokra hárítják át a munkaadók. Egy eleve 4-5 százalékos inflációs környezetben további tartós pénzromlást generálna, ami azzal járna, hogy a gazdaság kénytelen lenne visszatérni a magas kamatkörnyezethez, adott esetben a tartós forinterősödéshez, ami egy ilyen exportorientált gazdaság számára kevéssé kívánatos – tette hozzá Virovácz Péter.

Forrás: Index