Túlzó azt állítani, hogy az európai mezőgazdasági támogatások kiüresítik a tájat - Ez lehet a megoldás

tulzo

Néhány nappal ezelőtt „Kiüresítik a tájat az európai mezőgazdasági támogatások – Mit lehet tenni?” címmel jelent meg egy véleménycikk a Portfolio hasábjain, amely a Közös Agrárpolitika (KAP) által okozott változások biodiverzitásra és termelésszerkezetre gyakorolt hatásait veszi számba.

A KAP 60 éve alatt kétségtelenül komoly változások következtek be az unió mezőgazdaságában, amit nem csak a társadalmi és gazdasági elvárások (élhető vidék; elegendő, egészséges élelmiszer; megfizethető árak), hanem a környezeti folyamatok is érdemben befolyásoltak.

A társadalmi elvárások a környezetvédelem terén az elmúlt évtizedben jelentősen felerősödtek. Erre a KAP már eddig is reflektált - környezetvédelmi programok indítása, állatjóléti intézkedések bevezetése, energiahatékonyság támogatása, megújuló energia használatának ösztönzése, növényvédőszer használat korlátozása, diverzifikációs kötelezettség bevezetése stb. – a 2023-tól induló új ciklusnak pedig egyenesen központi elemei lesznek a környezetvédelemi és éghajlat politikai intézkedések. (A források 40%-át ilyen célokra kell fordítani!)

Egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni. A mezőgazdaságnak továbbra is el kell látnia a világszinten egyre növekvő számú lakosságot megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel.

(A világ népességének jelentős része jelenleg is éhezik, vagy alultáplált. Ennek a mezőgazdasági termelésen túlmutató okai is vannak, de ez is része.) Szem előtt kell tartani azt is, hogy az élelmiszerhez való hozzáférést az alacsonyabb jövedelmi helyzetű lakosság számára is biztosítani kell, vagyis megfizethető áron kell előállítani ezeket a termékeket. 

Hogyan lehet kielégíteni ezt a folyamatosan növekvő igényt úgy, hogy közben a környezeti szempontok is érvényesítésre kerülnek? Többféle válasz adható, ezek jó része azonban csak az egyik feltételt elégíti ki.

Nem a visszalépés jelenti a megoldást, mert az lemaradáshoz, a termelés visszaeséséhez, tömegek éhezéséhez vezet.

Ez a két szempont (növelni a termelést, miközben a környezeti elvárások is érvényesülnek) csak a modernizáción, digitalizáción, a hatékonyság növelésén keresztül hangolható össze. A kutatás - fejlesztés legújabb vívmányainak alkalmazásán, a precíziós technológia térnyerésén keresztül csökkenthető a növényvédőszer és műtrágya felhasználás, víz és energiatakarékos rendszerek állíthatóak üzembe, csökkenthető a károsanyag kibocsátás, javítható a takarmányfelhasználás hatásfoka, új, ellenállóbb fajták állíthatóak termesztésbe. Így jelentősen csökkenthető az ember okozta környezetterhelés (igaz, ehhez jelentős befektetésre van szükség), miközben megfelelő mennyiségű árualap kerül előállításra a föld népességének ellátásához.

Tény, hogy a mezőgazdasági termelés hatással van a biodiverzitásra. Ugyanúgy, mint gyakorlatilag minden emberi tevékenység. (Autópályák, szénerőművek, légi közlekedés, bányászat stb.) Aki mezőgazdasági termelésre adja a fejét, az hosszú távon tervez. Tudja, hogy neki évtizedek múlva is azon a területen kell dolgoznia, így arra törekszik, hogy ne zsigerelje ki az alapvető termelési eszközét, ne tegye tönkre a környezetét, hiszen ott él ő és a családja is.

A végletekben való gondolkodás nem visz előre.

Jó példa erre a vízkészlet védelmével és az öntözés szükségességével kapcsolatos, sokszor egymásnak feszülő álláspont. Meg lehet találni a középutat - meghatározni azokat a víztesteket, amelyekből lehet öntözni -, sőt előre is lehet lépni, például a helyi vagy térségi vízvisszatartás fejlesztésével.

Az agrárágazat a tényleges környezetterhelésénél arányaiban jóval nagyobb részt vállal az Európai Unió környezetvédelemmel és éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseinek teljesítéséből. Az uniós vitákból és a KAP stratégiai tervvel kapcsolatos elvárásokból világosan látszik, hogy 2023-tól egy olyan, környezettudatos gazdálkodásra ösztönző támogatási rendszer kerül bevezetésre, amely megfelelően reflektál a társadalmi elvárásokra. Így előtérbe kerül a talaj szervesanyag tartalmának megőrzése és pótlása, az okszerű tápanyag-gazdálkodás elősegítése, a környezetkímélő trágyakijuttatási módok alkalmazása, az erózió elleni védelem, valamint a talajvédő gazdálkodási módok elterjesztése. A zöld infrastruktúra fejlesztésének része lehet többek között a mezővédő erdősávok, a fajgazdag táblaszegélyek fejlesztése, ami pozitív hatással lesz a biodiverzitásra is.

A jelenleginél jóval szigorúbb zöld feltételek kerülnek előírásra már a termelői alaptámogatások igénybevételéhez is, míg a közvetlen támogatások 20-30%-ának igénybevétele ezeken is túlmutató agro-ökológiai feltételek teljesítéséhez lesz kötve. E mellett környezetgazdálkodási programok indulnak, valamint kiemelt terület lesz az ökológiai gazdálkodásra történő átállás. (Az ökológiai területek arányát 2030-ra 25%-ra akarja emelni az Európai Bizottság. Magyarország az ökológiai gazdálkodásba vont területek bővülését tekintve a tizedik legdinamikusabban fejlődő ország volt a legfrissebb adatok alapján, ennek ellenére kétséges, hogy ez az arány elérhető-e, mivel sem piaci - nincs rá elég fizetőképes kereslet -, sem termeléstechnológia oldalról nincs előkészítve ez a lépés.)

A fentiek tükrében több mint túlzó azt állítani, hogy az európai mezőgazdasági támogatások kiüresítik a tájat.

A kis gazdaságok számának csökkenése - köztük az állattartók számának drasztikus visszaesése - szorosan összefügg a fenti folyamatokkal. Az egyre szigorúbb előírások, az egyre nagyobb befektetési igény a modern technológiákba óhatatlanul a gazdálkodók számának csökkenését hozza. Tény, hogy folyamatos az úgynevezett nagyüzemi állattartás térnyerése. Magyarországon is drasztikusan visszaesett a kisüzemi állattartás, ennek – a fentieken túl - a hektikus piaci mozgások mellett az is az oka, hogy ma már kevesen vállalják az állattartással járó időbeli lekötést.

A nagyüzemi állattartással kapcsolatban ideje helyre tenni néhány dolgot, mivel sokakban hamis kép él ezzel kapcsolatban.

Ma már az állatjóléti, állategészségügyi és állatvédelmi szempontok érvényesítése alapvető - és szigorúan ellenőrzött - elvárás minden állattartóval szemben. Csak egészséges, megfelelő körülmények között tartott állatoktól várható olyan eredmény, ami biztosítja a gazdaság hosszú távú fennmaradását. (Érdemes észrevenni, hogy egyre több terméket hirdetnek úgy, hogy antibiotikum mentes húsból, tejből stb. készült, vagyis az állatokat nem kezelték antibiotikumokkal. Ez csak úgy érhető el, ha megfelelő állategészségügyi és tartási körülményeket biztosítanak a számukra.) Ezek az állattartó gazdaságok a szakszerű trágyakezelés, takarmányozás révén jelentősen csökkentik a metánkibocsátást, így járulva hozzá az üvegházhatású gázképződés visszaszorításához.

A mezőgazdasági termelés hazai szintjének fejlesztése alapvető érdek és a jelenlegi járványhelyzet pedig rámutatott arra, hogy a minél nagyobb mértékű önellátás biztosítása kulcsfontosságú. Ez környezeti szempontból is relevanciával bír, mivel egyrészt az EU tagállamokban szigorú - és egyre szigorodó - környezetvédelmi előírások mentén lehet csak termelni, másrészt pedig az ökológia lábnyom mérséklése érdekében is kívánatos a szállítási távolságok csökkentése. Ha szélesebb perspektívában szemléljük a dolgokat, nem tekinthetünk el attól sem, hogy minél inkább visszaszorul (vagy éppen ellehetetlenül) az EU agrártermelése, annál inkább a világ más területein, sokkal kevésbé szigorú előírások mentén, sokkal nagyobb környezeti terheléssel előállított termékek lépnek a helyükre.

A KAP a 2023-tól induló új ciklusában hatalmas lépést tesz abba az irányba, hogy a mezőgazdasági támogatások lehívhatóságánál a környezetvédelmi szempontok hangsúlyos módon jussanak érvényre. A termelők partnerek abban, hogy további erőfeszítéseket tegyenek e téren, de nem lehet - és társadalmi szempontból sem elfogadható - olyan előírásokat rájuk kényszeríteni, ami ellehetetleníti, vagy visszafogja a termelésüket. Ez nem csak a termelőket érintené negatívan, hanem az összes hazai fogyasztót és a gazdasági hatásokon keresztül a környezetvédelem ügyét is. Meg kell találni azt az ésszerű, a gazdasági és környezeti fenntarthatóságot egyaránt kielégítő feltételrendszert, aminek teljesítése megfelel ezen elvárásnak. A KAP megadja ugyan az ehhez szükséges keretet, de a részletek nemzeti hatáskörben dőlnek el. Ezen előírások kialakítása most folyik.

Arra a kérdésre, hogy „Mit lehet tenni?”, megítélésünk szerint a helyes válasz az, hogy olyan feltételrendszert kell kialakítani - a törekvések egyértelműen erre irányulnak - amely a környezeti és a társadalmi, gazdasági szempontok felelősségteljes integrálásán alapul. Ehhez a modernizációt, az innovációt, a hatékonyság javítását kell a fókuszba állítani.

Oláh Endre, főtanácsos, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ)

Forrás: portfolio.hu