Zemplén, meseország

Tudom, hogy kicsit régen jelentkeztem új írással, de elég elfoglalt vagyok mostanság, szóval nehéz kellő időt találni az írásra. De itt vagyok, és nem is venném el a kedves olvasótól a címben jelzett tájegységben tett látogatásunk beszámolóját holmi magyarázkodásokkal.

Kezdeném azzal, hogy ugyan jártam már a Zemplénben, de konkrétan túrázni még nem sikerült benne eddig. Igen, azért mert nagyon messze van Szolnoktól, szóval nem lehet egy egynapos kirándulásra csak úgy elugrani egy kellemes erdei kiruccanásra, mint teszem azt a Mátrába

(Mátra,fenyők,túra), vagy a bükkbe. Mindenképp szállással egybekötve kell utazni, arra meg nem mindig jut idő… Pünkösdkor elhatároztuk, hogy most már igazán eljött az idő a Zempléni utazás számára, úgyhogy párommal foglaltunk szállást, és péntek este a hegyek felé vettük az irányt.

Szállásunk Regécen volt, a Veronik a panzióban, ami arról nevezetes, hogy kék túra pecsételő hely és van egy kis büféje is, így ideális állomás kéktúrázóknak. A kéktúráról jut eszembe, hogy mostanában az az érzésem volt, egyre többen vágnak neki évről-évre. De ebben csalódnom kellett, ugyanis a panzió tulajdonosa elmondta, hogy az utóbbi években sokkal kevesebb a kéktúrázó megítélése szerint. A szálló egyébként igazán takaros, rendezett, a kertje pedig egy igazi csoda, remek kilátással, remekül kiépített tűzrakó helyekkel és medencével! Persze a három éjszakás ottlétünk alatt nem sokat töltöttünk a szálláson, de egy egész hetes nyaraláskor biztosan kihasználnánk a lehetőségeit.

Késő esti becsekkolásunk után másnap egy kellemes kb. 15-20 km-es túrát terveztünk be. Az időjárás előrejelzés alapján mondjuk esőre volt kilátás, de nem mindennap jár az ember a Zemplénben, szóval nekivágtunk. Regécről autóval közelítettük meg Újhutát, és onnan a temetőn keresztül vezető zöld karika jelzésen indultunk fel a Kerek kő irányába. A zempléni kövekről, mint kilátóhelyekről a „Szép kilátás!” blogon olvastam először, és kb. azóta van bennem olthatatlan vágy a felkeresésükre. Számomra a helyi erdőségben az volt a leginkább szembetűnő, hogy nem egy fafajta dominált, hanem egyszer bükkösben, egyszer tölgyek között, egyszer meg fenyvesekben haladtunk. A hely báját is ez adta számomra, hiszen minden fának más árnyalatú a levele, és ez csodaszép tónusgazdagságot eredményez a tájon. A szintkülönbség nem volt nagyon durva felfelé. A kék karikáról becsatlakoztunk a kék négyzetbe, majd az országos kék túra vonalán haladtunk, amíg a kerek kő felé vezető kék háromszöget el nem értük. Itt egy lejtő következett, majd dél körül felértünk a Kerek kőre. Nem szeretem nagyon elragadtatni magam, de a kilátás hihetetlenül szép volt a bércről… Majdnem körpanoráma tárult elénk, és mindenfelé csak hegyek, ameddig a szem ellát… És akkor úgy döntöttünk, hogy ennél szebb étteremben nem is költhetnénk el az ebédünket, úgyhogy a köveken, a hatalmas csendben falatoztunk egy jót. Persze s okat fotóztam, hátha vissza lehet adni kilátást. A két kép közül, mely a csúcson készült az egyik 14mm-en, a másik pedig 35mm-en készült, viszont panorámaként, 7 képből összerakva. A környező hegyek látványát a panorámakép adja vissza jobban, a nagy látószög nagyon „széthúzza” a tájat. A képeket egyébként az ingyenes Image Composite Editor programmal illesztettem össze. Használata pofonegyszerű. A képek készítésénél kell arra figyelni, hogy az egymás melletti képek közt legyen elég átfedés, hogy a program kezelni tudja.

Miután kigyönyörködtük magunkat elhatároztuk, hogy a Sólyom követ is megnézzük. Tovább ballagtunk hát a kék jelzésen, egészen a Mlaka rétig, ahol egy frissen elkészült pihenőhelyet találtunk, esőkunyhóval, tűzrakó hellyel. Mivel a vizünk igencsak a végét járta a Sólyom kő előtt egy kis kitérőben állapodtunk meg az Istvánkúti turistaházhoz, ahol van egy forrás, és csak egy fél óra kitérőt jelentett. Volna. Volna, mivel a turistaházhoz érkezve egy igen erős zápor vette kezdetét. Szóval ott ragadtunk majd egy órára. A ház amúgy egy szép réten található. Érdekességképp megemlítem, hogy a rét tulajdonképpen mesterséges, ugyanis évente kétszer lakaszálják, mivel csak így lehet megakadályozni, hogy az erdő újra birtokba vegye. Az eső közben nem akart elállni, szóval úgy határoztunk, hogy a 300 ft-os „emergency ponchónkra” bízzuk magunkat és elindulunk. Ez a kis esővédő remek találmány. Igaz, miután 1 órát gyalogolsz benne, már annyira bepárásodik – mivel nem szellőzik egyáltalán, lévén nejlon az egész… - hogy belül is nedves nem csak kívül, az esőtől. Viszont azért nem ázol bőrig, ami a komfortérzethez ugye ad egy keveset. Sajnos ez az eső keresztülhúzta a számításainkat, így a Sólyom kő meglátogatása egy másik időpontra maradt. Majd egy óra gyaloglás után értünk le a faluba, az eső ekkor állt el.
Az esőben az a szép, hogy a pára gyönyörűen mozog a völgyekben közben és utána, teljesen mesés valóságot teremtve. Több helyen is sikerült a jelenséget lefotózni, mondhatnánk, hogy ezért megérte elázni…

Ha valamit kissé hiányoltam a három napban, az az étterem volt. Ok, lehet főzni is persze, szeretek is, de mikor három napod van kikapcsolódni, nem biztos, hogy főzni akarsz, inkább megeszel valamit készen. Tulajdonképpen egy étterem van a környéken, ez pedig a boldogkővárlajai vár alatti lovag kori étterem. Korhű ételek, jelmezek, kézzel evés stb.
Tuti, ha gyerek lennék nagyon élvezném, hogy a várlátogatás után igazi középkori hangulatban ehetek. Felnőttként azonban voltak fenntartásaim. És mondjuk ebben nem lett igazam… Az ételek nagyon finomak voltak, konkrétan tele volt az étterem, szóval szívesen ajánlom mindenkinek, aki arra jár. (Mondjuk mivel nincs is másik, nem is igen lehet válogatni. Hehe.) A vár egyébként nagyon szép, több kiállítás is van benne, amik közül az egyik legjobbaz ólomkatonákkal megelevenített hadtörténelem, azaz nagy történelmi csatáink bemutatása terepasztalokon. A vár gyilokjárója nagyon egyedi, a panoráma csodálatos innen is. Mivel épp napnyugta után végeztünk a vacsorával, tudtam készíteni kékórás képet a kivilágított várról, ahogy méltóságteljesen áll a környék felett.
Az utazás második napján a Füzéri várat látogattuk meg, amit épp felújítanak – igen, tudom, hogy mindig is felújítás alatt - volt, de most EU-s pályázati pénzből nagy átalakítások vannak folyamatban, még az alsó vár is felépül. Sajnos így a vár nem látogatható teljes egészében, csak a kaputorony, de aki járt már ott az tudja, hogy a kilátás miatt mindenképp érdemes felkeresni!

Innen a Füzérradványi Károlyi kastélyt kerestük fel. A kastély kertje megújuláson megy keresztül szintén EU-s pályázati pénzből és meg kell mondanom igazán gyönyörű. Hatalmas terek,kis tó, szép öreg fák jellemzik. A kastély maga is látogatható, de sajnos csak egy része, a többi felújításra vár. Érdekességképp megjegyzem, hogy a kastély kertjében több régi pavilont is felújítottak, amiket ki lehet bérelni. Azért egy ilyen kastély mellett, a hatalmas kert nyugalmában tölteni az éjszakát elég felemelő lehet… Talán egyszer majd mi is kipróbáljuk.

Az utolsó napon a Regéci várhoz sétáltunk fel. Hihetetlenek ezek a Zempléni várak amúgy. Annyira impozánsan emelkednek az egyébként is csodálatos táj fölé, hogy az ember örökre ott maradna a környéken… Ha azt mondom, hogy a Regéci vár is felújítás alatt áll, akkor valakit ezzel meglepek az előzmények után? Hatalmas toronydaru emelkedik a vár fölé, azonban szerencsére látogatható, bár itt is vannak lezárt részek. Tulajdonképpen örültem a sok felújításnak, mert az ország ezen része megérdemli, hogy fejlődjön. Sajnos a szállásadók szerint visszaesőben van a látogatók száma évek óta, ezért mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy látogatást hazánk egyik legszebb szegletében, ahol az erdők érintetlenek, és ősi várak teszik kézzelfoghatóvá történelmünket.

Ha tetszett a beszámoló kövess minket facebookon! (Crumbs-of-time), vagy like-old a cikket!

A következő jelentkezésig hajrá kifelé fotózni!

Forrás: Crumbs of Time